Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 16:18
Fantasy
❤️ 0
👁️ 8
Este volt, hideg volt már, mikor elkezdett esni az eső. A sötét sikátorban a hajléktalan apuka sétált kislánya kezét fogva, nem eresztve, 12 éve születése napjától fogva. Együtt járták az utcákat, nézték a kukákat, s ami akadt, megették.
– Ma este hideg van, Apu… éhes vagyok. Ma hol alszunk? – kérdezte a kislány, Margaret.
– Van még egy konténer a másik sarkon, azt még megnézzük, és utána megyünk a szokásos helyre aludni, jó? – szólt Jack, és ahogy odaértek, már nyitotta is a kukát.
– Semmi… áhh, semmi… egy fél pizza! Hideg. Fogd gyorsan, Margaret. – Ez meg mi? Valami innivaló… ezt is visszük! – Áhh, kabát! Lyukas… de jó! – nevetett Jack.
Ebben a pillanatban azonban nyöszörgést hallott a kuka háta mögül. Lassan odaközelített, és elhúzta a kukát. Egy öreg feküdt a földön, erősen…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 12. 04. 23:11
Karácsony
❤️ 0
👁️ 8
Péter egy elhagyatott kis házban élt a nagymamájával, egy hóval borított erdő szélén. A házuk távol volt mindentől. Nem voltak más gyerekek, akikkel játszhatott volna, és mivel édesanyja külföldön dolgozott hosszabb időkre, sokszor egyedül maradt. Péter mindig próbált erős lenni, próbált örülni a napnak, de néha az egyedüllét, anya nélkül, elviselhetetlenül nehéz volt számára.
Mikor a tél igazán megérkezett, és a hópelyhek hangtalanul hullottak a földre, Péter minden este a kis asztalnál ült, és levelet írt Télapónak. Az ő kívánsága most más volt, mint a többi gyereké: ő nem játékot vagy csokit kért, hanem valami sokkal fontosabbat.
Egy este, amikor a lámpa fénye halványan világította meg a szobát, Péter újra papírt és tollat vett a kezébe.
Kedves Télapó!
Most, hogy elérkezett…
Tovább olvasom…
Írta:
Schlager Aniko
📅 2026. 02. 01. 08:22
Szomorú
❤️ 1
👁️ 8
Messzekék hullámokon révedezek én, hagyom, hogy újra ellepjen a fény. Vitorlásod vászna a távolba vész, hajódra pakoltál ezernyi történést: édes nevetéseket, szoros öleléseket, mindenről is szóló beszélgetéseket, a bizonyosságot, hogy engem soha senki úgy nem szeret, a figyelmességed, a gondoskodásod, az utakat tengerekhez, hegyekhez, óceánhoz, erős vállaid, mik körbefontak, és hittem, hogy minden bajtól megóvnak…
…és itt hagytad nekünk minden fontos kincsed: a gyerekeinket, a barátaidat, a szüleidet, a nővéredet, az autódat, az édes otthonunkat, a közösen választott keresztet a falon, a gondosan ápolt márkás cipőidet, az illatos, jól bevált tisztítószereidet, a különleges fűszereidet, a közös képeket, a letöltött zenét, ami túlélni segített, a dobozba zárt kagylóidat, a barna…
Tovább olvasom…
Írta:
Tasi83
📅 2026. 02. 06. 07:09
Élet
❤️ 1
👁️ 7
Már megint egy oltári nagy rohanós katyvasz. Előbb csak a reggeli tejeskávé fröccsent – persze csak –, merő véletlenségből az arcába, később pedig a baracklekvárral megtöltött tésztás táska, hiszen imádnivaló kislányának az volt a kedvence, és ugyebár egy jó reggelt jó reggelivel is szokás elindítani.
– Kicsim! Merre jöszmékelész már?! Ugye te sem szeretnél elkésni?! – érezhetőbben, kicsit idegesebben, frusztrálva tette fel ezt a lényeges kérdést, bár szégyellte magának bevallani, ha nem volna annyira lényeges a külső megjelenése munkahelyén, talán kevesebb idővel is egész nyugodtan beérné a nagyméretű fürdőszobában.
– Anyu! Nem találom a hátizsákomat! – panaszkodott a kislány, és lehetett hallani, hogy most valószínűleg az következik, hogy totál káosz fogadja majd, minek után a…
Tovább olvasom…
Írta:
Kendi
📅 2026. 01. 24. 12:10
Szimbolikus, allegorikus
❤️ 0
👁️ 7
Egy szoba csöndje tanú, ahogy két szív gyakorolja az együttlétet. A tenyerem alatt hullámzik a jövő, apró üzenetek kopognak belülről. Nem birtokollak, mondom, csak őrizlek. Félek, igen, de a félelem tejfehér, tápláló. Mesélek neked utcákról, ahol várnak, hibákról, amelyeket elengedhetsz. Ha kérdeznél, azt felelném: légy kíváncsi. Amikor majd találkozunk, már ismerjük egymás hangját. Addig a csendben tanulok anya lenni. Ígérem, nem leszek tökéletes, de jelen, és minden nap újra választalak. A tested bennem emlékeztet, hogy az idő most szelíd irányba folyik. Figyelek a lélegzetre, számolok reménnyel, és helyet készítek szívemben, karjaimban, a világban. Neked, csendes csodám, érkezésedig, szeretettel vigyázva rád.
Tovább olvasom…