„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 14:51 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici falu a hegy aljában. Karácsony volt, szenteste volt.
Azon az estén nagyon hideg volt, a hóvihar egyre erősödött. A hold fénye megvilágította a havat, ami csillogott.
A falu egyik végén a szegény család lakott, a másik végén a gazdag család. Hosszú idők óta veszekedtek egymással.

A szegény kis kunyhóban Apu, Anyu és a kisfiú ült az asztalnál. A tűz égett, de az asztalon csak egy kenyér volt.
A szél megcsapta az ajtót. A fiú hirtelen odakapta a fejét.

– Mit eszünk ma, férjem? Szenteste van, és csak ez az egy kenyerünk maradt.
– Nem tudom, jön a vihar is.

Csak nézték a gyertya fényét és a kenyeret.

– Elmegyek, apám, a falu másik végébe, kérek enni – tudod kitől.
– Nem, fiam! Szó sem lehet róla, nem fogok megalázkodni…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:18 Fantasy ❤️ 0 👁️ 8

Este volt, hideg volt már, mikor elkezdett esni az eső. A sötét sikátorban a hajléktalan apuka sétált kislánya kezét fogva, nem eresztve, 12 éve születése napjától fogva. Együtt járták az utcákat, nézték a kukákat, s ami akadt, megették.

– Ma este hideg van, Apu… éhes vagyok. Ma hol alszunk? – kérdezte a kislány, Margaret.
– Van még egy konténer a másik sarkon, azt még megnézzük, és utána megyünk a szokásos helyre aludni, jó? – szólt Jack, és ahogy odaértek, már nyitotta is a kukát.

– Semmi… áhh, semmi… egy fél pizza! Hideg. Fogd gyorsan, Margaret. – Ez meg mi? Valami innivaló… ezt is visszük! – Áhh, kabát! Lyukas… de jó! – nevetett Jack.

Ebben a pillanatban azonban nyöszörgést hallott a kuka háta mögül. Lassan odaközelített, és elhúzta a kukát. Egy öreg feküdt a földön, erősen…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:48 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 8

Mi ez a levegő, ez az illat?
A múltba repít minden nap.
Már nincs itt a horgászbotod,
nem ég a tűz a bográcsod alatt,
csak a víz tükre mutatja folyton arcodat.

Megy az idő, mindig csak megy,
a parton ülve, a víz tükrét figyelve várok.
Mert emlékszem még, a szívem veled van
a folyóparton. A hűvös szél a nyakamon mutatja,
hogy velem vagy most is. Elalszom, látlak,
szemem csukódik, de szívem virágzik.

Ez a virág soha nem hullik el,
szívedben él örökre velem, a szívemmel.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:50 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 10

Amikor az első gyerek elnevette magát a földön, nevetése ezer darabra tört, és ebből lettek a tündérek. Nyáron, a meleg esti éjszakákon fényesen repültek az erdőben, táncolva, zenélve a levegőben.

Ám itt egy mécses világít ma este csak neked, álmodat sok tündér öleli meg. Elrepít az álomba, a tündérek világába. Szárnyalsz ma este, tündérekkel repülve szállsz a magasban, nevetve. Szárnyad kinő – te is tündér lettél? Hogyan történhetett? De az éjszaka már elérkezett.

Álmodj szépet, kislányom, mert te magad vagy az álom. Aztán egy puszi… biztosan elalszik. Szeretlek.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:06 Mesés próza ❤️ 0 👁️ 11

Húsvét volt, reggel volt. Apró szempár csillogva,
az ablakon kinézve figyelte, elhozza-e a nyuszi, amit szeretne.
A kislány csak várt és figyelt, de a nyuszi elment.

A kislány nézett kifelé az ablakon.
Megint nem lesz ajándék a mai napon vajon?
Hajnali köd takarta az erdőt,
szeme előtt semmi nem volt, csak csillogva figyelte,
keresi-e a szeme a nyuszit.

– Kislányom, ma Húsvét van. Gyere le, reggelizünk.
Van tojás, minden, amit szeretsz, siess, szép nap ez a mai.

– De a nyuszit nem látom… hazugság. Nincs is Húsvét, Anyu.

– Van Húsvét, fiacskám, csak a szemed nem látja talán.
Doboz vár a sarokban… tojás van benne, talán?

– Mozog, Anyukám… nem nyitom ki, hagyjál.

– Gyere csak ide, itt van valaki, aki téged vár.
Mostantól a mosolyod világít, s nem leszel mérges soha…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:10 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 21

Hamarosan március, milyen szép lesz minden.
Látod, Anyu? Az ablakon kifelé figyelve csodás színeket látok,
gondolkozva, a múltba kapaszkodva.

A levendula virágzását látva illatát a tüdőm beszippantja.
A levendula virágzása, lelkem gyógyítva,
viszi a szél illatát.

S nem aggódom, mert a levendula szép, mellettem áll.
Nézd csak: egy lepke repül felettem.
Csapkodva szárnyaival, szólva, magasra szállva,
csillogva mondja: szeretlek.
El sosem eresztelek.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:11 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Emeld fel a fejed.
– Nem merem… félek, lelkemet veszítem.

– Én vagyok. Nem látsz engem?
Selymes kezem az álladat érinti,
szemed tükrét csillogva figyeli.

– Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz.
A szívemet kés szúrja át,
hiába a szép fény, mely odaát világít.

– Én vagyok. Most már látsz.
Itt a kezem, segít – boldogságba repít.

A szívem már elszállt a széllel.
Tova… a lelkemet nem látja senki soha már.

A szó annyi csak: meg gyógyítalak.
Álmodban, éjszaka, homlokod fogva,
merengve, arcodat látva, gondolkodva,
szeretetet adva.

Adom neked a boldogságot.
Sohasem maradsz magadra.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:36 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

A tél vastag, fehér takarót terített a kis falu fölé. A házak ablakaiban meleg fény pislákolt, az utcákon lassú léptekkel sétáltak az emberek. Mindenki tudta, hogy különleges este közeleg: karácsony.

A falu szélén, a fenyőfák között állt egy kis ház, amelynek csöndes falai egyetlen lakót óvtak. Annát, a magányos nőt, aki évről évre egyedül töltötte az ünnepet. Fiatal korában boldog család vette körül, ám a sors kegyetlensége egy balesetben elragadta tőle férjét és gyermekeit. Attól a naptól kezdve minden karácsony ugyanazt a fájdalmas ürességet idézte fel számára.

Idén azonban valami egészen más történt. Anna érezte, mintha egy halk, titkos hívás szólítaná, hogy ne zárkózzon el tovább. Mintha a szeretet valami más formában keresné az útját felé. Amikor reggel felébredt, egy kis…