„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods) 📅 2025. 12. 20. 20:39 Karácsony ❤️ 0 👁️ 16

Kislány korom óta számomra a Karácsonynak van egy különös varázsa. Az ünnepi fények, a családdal töltött idő, a nevetés, a boldog percek, az ajándékozás és a díszbe öltözött fa hagyománya. Számomra mégis az elmúlt három év Karácsonya a legszebb, mert a férjem maximálisan mellettem áll, támogat, szeret. A legapróbb dolgoknak is tudunk örülni. Az első közös Karácsonyunkat töltjük a saját otthonunkban, amit nagyon sok családi, baráti segítséggel, de együtt, közösen újítottunk fel és nyerte el azt a formát, ami megálmodtunk. Emellett az esküvők előtt pár héttel fogadtuk örökbe a cicánkat, akinek harmadik vagy negyedik gazdái vagyunk. Ő is két éve a családunk része. Mosolyt csal az arcomra, ahogy játszik az ablakmatricával, ahogy játszik a fenyőgömbbel. Melegség tölti el a szívem, ha…

Írta: Varga-Ipacs Eszter 📅 2025. 12. 20. 15:01 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 16

Koppenhága utcáit hó borította, és a karácsonyi fények halk táncot jártak a kövön. Az árvaház apró ablaka mögött Netti, az árva kislány, ült. Szíve mélyén egyetlen vágy élt: egy család, amelyhez tartozhatna, és akivel megoszthatná a szeretetet. A gyertyaláng halványan világította meg arcát, és a kandallóban ropogó tűz hangja adta csak a csendet a téli éjszakában.

A kislány kezében egy titokzatos levelet szorongatott, amelyet éppen a párnája mellé hagytak. Csak ennyi állt rajta: „Ma este ne félj, valami csodás történik majd.” Netti szíve hevesen vert, és bár nem értette, ki küldte, valami meleg érzés futott végig rajta. Talán ma este megtörténik az, amiről oly rég álmodott.

Ahogy az óra az éjféli harangot kondította, halk kopogás hallatszott az ajtón. Netti remegve lépett az ajtóhoz…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 20. 12:53 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Igaz történet alapján mesélte nekünk drága édesapám sok-sok évvel ezelőtt…

Pataki Sándor szorgalmas, kiváló munkát végző ácsmester volt. Munkahelyén nagy tiszteletnek örvendett, barátai is szerették, mivel őszinte, barátságos és mindig segítőkész volt. Sándor imádta a feleségét, csak neki és a munkájának élt.
Egy napon nagy öröm érte: felesége egészséges kisfiúnak adott életet. Mivel a kisfiú Márton napján született, a Márton nevet kapta. Pataki Sándor ezután még szorgalmasabban dolgozott, hiszen a kis jövevény érkezése természetesen többletkiadást is jelentett. A kis Márton szépen fejlődött, édesanyja féltő gonddal nevelte őt. A szülők elhatározták, hogy építenek maguknak egy kis házat. Ettől kezdve Sándor keresete nagy részét a bankba tette.

A karácsony a kis Mártonnak – aki…

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 12. 18. 20:01 Karácsony ❤️ 0 👁️ 21

Anikó

A bérház ablakán kinézve láttam, amint a szomszéd Zsóka mama kilép a boltból. A bal kezében egy reklámszatyor, a másikkal pedig húzza a bevásárlókocsiját. Ő utánfutónak hívja.

Fél évvel ezelőtt költöztem ide. Válásom után úgy gondoltam, elköltözök onnan, ahol éveken át boldog voltam. Ha visszagondolok régi életemre, egy idézet jut eszembe: „Soha ne menj arra a tájra, ahol egyszer boldog voltál, mert nincs szomorúbb temető a láthatatlan sírhalomnál.”

Új hely, új élet és új szomszédok. A lakás vásárlásakor nem kérdezhet ki senkit az ember, hogy épp milyen szomszédok laknak a vásárolni kívánt lakásnál. De nekem nem is kellett volna kérdeznem, mert csendes szomszédokat kaptam. Köszönünk, megkérdezzük, hogy vagyunk, majd mindenki megy, és végzi a munkáját.

A közvetlen…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 17. 15:25 Karácsony ❤️ 1 👁️ 15

Lassan itt a karácsony, a szeretet ünnepe. Van, aki imádja, akad, aki kevésbé, van, aki kimondottan utálja ezt az időszakot és vannak, akik nem is tartják számon ezt az ünnepet.
Személy szerint legszívesebben gyermekkorom karácsonyaira emlékszem vissza. Akkor még együtt volt a család: apu, anyu és a három lánytestvér. Meg kell, említsem, hogy annak idején hozzánk nem a Mikulás és a Jézuska járt. Ennek nagyon prózai oka volt: édesanyám tanítónő volt és ugyebár ilyen, hogy Jézuska, szóba sem jöhetett pedagóguséknál. Nem kaptunk vallásos nevelést sem. Szóval, így vagy úgy, hozzánk két Télapó járt decemberben: az egyik volt a ''cipős'' Télapó (nem is tudom, miért hívtuk cipősnek, miért nem csizmásnak), a másik, aki karácsonykor jött, az simán csak Télapó volt. Amíg kicsik voltunk, apu…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 16. 18:52 Karácsony ❤️ 0 👁️ 10

„Az igazi fény nem a szemnek, hanem a szívnek világít.”
(ismeretlen szerző)

     A tél olyan lassan ült rá a városra, mint egy vastag, hideg takaró, ami nem melegít, inkább nyomaszt. A férfi az íróasztalánál ült, ujjai a papír szélén pihentek, de nem mozdultak. Már hónapok óta nem írt. A betegség nemcsak a hangját vitte el, hanem valamit a bensőjéből is, azt a szikrát, ami mindig ott izzott benne, és szavakba formálta a világot. Most csak csend volt körülötte, és a papír vakító fehérsége. Ő pedig csak ült az íróasztalnál, nézte a papírt, és érezte, hogy a szavak, amelyek valaha könnyedén jöttek, most elhagyták. Mint a madarak, mielőtt beköszönt a tél. A toll ott feküdt a papíron, mint egy megtört szárny. A szobát csak a köhögése és az óra halk ketyegése töltötte be. Kint lassan hullt…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 16. 18:14 Fantasy ❤️ 0 👁️ 12

Sok csillag világított azon a hideg estén, és néha egy fehér felhő takarta el a Holdat, ami fényesen nézett kereken, világítva a fenyőfákat, csillogtatva a fehér, friss havat, ami még most is esett.

Egy faháznál égett a villany, vagy lámpás volt-e vajon, már nem tudhatom, csak láttam… vagy álmodtam?

Kifogy a tinta, a gyertya is lassan leég, este is van, de nem tudok aludni. Mi is történt akkor?

De szép ez a papír, ahogyan világít a gyertya és a kandalló. Tökéletes minden. Egyedül vagyok.

Csend van, este van, és vihar van. Tökéletes. Mi is történt?

Ez a tustoll mindig velem van, karmolja a papírt ez az írás. De mi is történt?

Tintába mártottam a tollam, ingujjamat feltűrtem, kortyoltam egy pohár bort, és gondolkodva írtam.

Mit is írhattam volna? – Magányos…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 16. 09:34 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 15

A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó Nap kíméletlenül elbánt velük.

Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölelő kerítés felé.

Elsőként Pihe, egy fehér, tömött bundájú, kisebb szürke foltokkal tarkított kismacska dugta át a fejét az egyik kerítésoszlop melletti résen. Egy pillanatra összeszűkült szemmel felmérte a terepet, majd átpréselte magát a lyukon.

Őt követte testvére, Zorro, akinek koromfekete bundáján csak elvétve találni fehér foltot. Arcán mókás fekete álarcot viselt, mely kiemelte sárgán villogó szemét.

Harmadikként a falkához tartozó, hasonló korú kölyök, Dobby csusszant át a kerítésen. Színe hasonló volt Pihéjéhez, azonban az ő…