Középkorú, kissé meghajlottan járó férfi lépett be a felújított színházterembe, mely nem is volt igazán színház, sokkal inkább a tehetősebb sznobok számára fenntartott kultúrterem. Különben is színházba – a legtöbb esetben – nem azért mennek az emberek, mert kíváncsiak az adott előadásra, sokkal inkább egyfajta groteszk divatbemutatót akarnak, elsősorban saját szórakoztatásuk végett megtartani. Pláne, ha hatalmas érdeklődés előzi meg az adott kulturális eseményt, és valahonnét még előbukkan egy-egy fotós is, aki valakinek a képviseletében jött. Az adott kultúrterem páratlan zenei akusztikájával, és tágas, impozáns méreteivel máris valósággal belopta magát a legtöbb művész szívébe. Kapott helyet itt büfé, illetve egy közepes méretű versenyzongora, mely ugyancsak horribilis összegbe…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Dr. Petnáki Kiss Antal egy biztosítótársaságnál robotolt, nemritkán még hétvégén is, ha a rabszolgahajcsár főnöke ezt megkövetelte. Élete nagy szerelmét rákban nemrég elveszítette, és csupán csak ezek után döbbent rá arra, mennyire sebezhető is a parányi emberi élet. Mivel statisztikai matematikában is jártas volt, ezért statisztikai szempontokat is mérlegelve, persze hozzávetőlegesen képes volt megállapítani, amennyiben tudta egy ember korát, foglalkozását és szociális hátterét, hogy nagy valószínűséggel meddig fog élni az adott illető. Reggelente úgy kelt fel, mintha az a jelképes nap volna az utolsó, amikor mindent egyetlen lapra tesz fel, és mindent, amit eddigi szánalmas, csenevész életében szándékosan vagy megbukottan elszalasztott, most majd kamatostul be fogja hajtani. Azt…Tovább olvasom…
Hogy találsz meg valakit, mondjuk csak úgy magunk között az ideális nagy Őt, aki egyszerre minden álmodat és vágyadat beteljesíti a jövőre nézve, és ami a legfontosabb: Elsősorban önmagadért imád és rajongásig szeret?! A válasz sajnos – kivált jelenkori pénzhajhász társadalmunkban – korántsem egyszerű. Richárd miután sajgó hasmenés, hányinger, hascsikarás folytán jóformán lekéste a Képzőművészeti Egyetem meghirdetett felvételi vizsgáját, előbb pizzafutárnak állt, később pedig ételfutár lett. S miután a jogsit sem sikeredett letennie ilyen-olyan személyes okok folytán, így kétkerekű biciklivel igyekezett átszelni a tömegközlekedési dugótumultust Budapest utcáin. Igaz ugyan, hogy volt egy barátnője, de miután leérettségiztek a gyönyörű szőkeség közölte vele, hogy soha az életben nem…Tovább olvasom…
Épp eleredt az eső, ezért behúzódtam egy pizzériába, hátha eláll. Az ég azonban aznap makacsabb volt nálam, kitartóan zuhogott. Az ablakon végigcsorgó víz elmosta az utca körvonalait, a járókelők siető árnyakká váltak odakint, bent pedig paradicsomszósz és oregánó illata terjengett. Egy férfi is befutott az eső elől, éppen mellém. A haja csuromvizes volt, az inge ujjáról még csepegett a víz, de nem tűnt bosszúsnak. Egymásra mosolyogtunk, csak úgy, futólag, ahogy két idegen szokott az utcán. Esernyő és kabát nélkül nem akartam újra kilépni a záporba, ezért úgy döntöttem, megebédelek, hátha kegyes lesz hozzám addigra az idő. Éppen helyet kerestem, amikor megszólított. – Nem volna kedve velem ebédelni? Felnéztem rá. Azt sem tudtam, hogy hívják, mégis, ahogy ránéztem, valami furcsa érzés…Tovább olvasom…
Mély megrendültséggel állt a sírnál. Az október szinte kivétel nélkül heves záporokkal, hideg, dermesztő esőzésekkel fenyegetett. A középkorú, negyvenes férfin kimustrált viharkabát feszült pocakosodásnak indult hasán. Kopaszodásnak indult haján már erősen meglátszottak az időkoptatta stigmajegyek. „Vajon ő hogyan élhette túl az életet?!” – töprengett erősen, miközben a gondozott sírra milliónál is több esőcsepp hullott hangtalanul, mintha az elmúlás és a gyász különös vegyüléke volna. Egyre marcangolta önmagát. Miért nem ment el egyetlen színházi közönségtalálkozóra sem, vagy szánalmas, kisstílű dedikációkra, amikor a gyönyörű és rendkívül mélyen érző művésznő aláírta nem csupán az autogramokat kérők füzeteit és naplóit, de egy-egy reklámplakátot, melyen a My Fair Lady szerepelt. Vagy…Tovább olvasom…
A késő őszi reggel a tó fölött olyan köd ült, mintha a világ nem akarta volna elengedni az éjszaki álmát, s ezért inkább beleburkolózott egy misztikumos fátyolba. A nádcsomók és a parti, már sárguló fű deressége fehér szálakkal rajzolódtak ki a szürkeségben. A távoli erdő úgy állt a homályban, mint egy rejtélyes, felfedezésre váró sziget. Bálint, mint mindig, most is korán kelt. Szerette a hajnalokat, mert ennek az éjt váltó időszaknak volt egy különös csendje, amelyet az ember a nappalban hiába keresne. A férfi megállt az ajtóban, s hosszasan nézte a dérrel csipkézett tájat. Mélyet lélegzett. A hideg, friss levegőnek különleges, nyugodt illata volt. Bálint gyerekkorától kezdve szerette ezt a sajátságos, föld- és vízszagú illatot. – Jó reggelt! – köszönt halkan, bár jól tudta, hogy…Tovább olvasom…
Helga egyszer már tényleg karaokizott. Egyik csajos jópofa barátnőjének a szülinapját ünnepelték éppen egy budapesti, kicsit sznobszagú, eliteknek való helyen, ahol egy koktél is kitett azonnal ötezer forintot, és persze a csajos, bulis dáridóban a legfontosabb dolog mindenki számára az volt, hogy lazulás ezerrel, és csak semmi hétköznapi búskomorsággal egybekötött feszültség. – És most kedves közönségünk, fogadják sok szeretettel a következő fellépőnket, aki egy The Corrs számmal készült… – szólt bele kissé hangosabban a kelleténél a konferanszié fickó a mikrofonba. – A színpadon Helga! Hatalmas tapsot neki, mert megérdemli. „Na azt már nem! – határozta el magában. Nincs az az Isten, hogy ő bazári, cirkuszi majmot csináljon akár saját magából is, csak mert csajos barátnői erre kérték…Tovább olvasom…
A lány világéletében bizalmatlan volt, ebből adódóan nehezen barátkozott. Egy idő után családja elkönyvelte, már öreglány marad. A sors mégis tartogatott neki meglepetést. Esős nyári nap volt, amikor megcsúszott a járdán, és segítség nélkül nem tudott felállni. Egy középkorú férfi sietett hozzá. Ügyesen felsegítette és hazáig kísérte. A búcsúzásnál hosszan néztek egymás szemébe, majd telefonszámot cseréltek. Másnap felhívta a lányt, harmadnap szintén, a negyedik napon találkoztak. Az első hosszú beszélgetést egyre több követte. A lány szívének ajtaja lassan kitárult, hogy beengedje a boldogságot. Szeretettel dédelgette, de valami még hiányzott, nem tudta megtartani. Újra egyedül maradt, és örökre bezárta szívének ajtaját.Tovább olvasom…