A két fiatal nő kezdő egyetemistaként a Dózsa kollégiumban ismerkedett össze egymással, és – ahogy mondani szokás –, szinte azonnal nagyon rokonszenves, csajos, testvéri szövetség alakult ki kettejük között. Később mint valami különleges alkut, vagy paktumot egymás között megfogadták, hogy örökre barátnők lesznek, és bárhova is sodorja majd őket az élet, támogatni, segíteni, és szeretni fogják egymást. Az ünnepélyes diplomaosztón a fekete talárban, és csákós sapkájukban úgy pózoltak a digitális fényképezőgépek lencséjében, - mintha legalábbis –, megnyertek volna egy kisebb világméretű konfliktust, vagy győztes csatát. Később az egyik a fővárosban maradt, mert azt vallotta, hogy minden, ami történik, az Pesthez köthető, míg a másik inkább úgy volt vele, hogy visszaköltözik vidékre…Tovább olvasom…
Vannak pillanatok, amikor a világ túl hangos, és a kötelezettségek falai túl magasak. Ilyenkor nem egy másik helyre, hanem egy másik időre vágyunk. Arra az ellopott, szent tartományra, ahol a lélek végre levetkőzheti a mindennapok fáradtságát, és ahol a vágy nem csupán érintés, hanem sorsszerű felismerés. A Vágyak Tetoválása projekt egyik legmélyebb vallomása ez az írás: egy óda az időhöz, amit egymástól rabolunk el, hogy végül önmagunkra találjunk. Árnyékaink menedéke „Időt akarok rabolni nekünk. Azt a szent időt, amit a világ megtagadott tőlünk; elrejteni egy titkos zugba, ahol csak mi lelhetünk egymásra. Belélegezni az illatod, mely a levegőben vibrál, és abból a tiszta jelenlétből élni, ami csak ott létezik. Elnémítanám a külvilág zaját, hogy ne halljam a hívásokat, amik…Tovább olvasom…
A férfi felesége halálát követően egyre magányosabban élt. Ezt persze nem lehet úgy magyarázni, hogy túlzottan is bezárkózott volna, sokkal inkább megválogatta az ismerőseit, hiszen barátai közül többen külföldre költöztek, mondván, az a fajta életvitel, melyet itt nem tudtak megvalósítani, maguknak külföldön valóságosan is megvalósíthatónak, és reálisnak látszott. Rengeteget töprengett, és még később is visszatérő téma volt a férfi életében az örök kérdés: vajon mi lett volna jobb megoldás? Elhagyni a nehezen megszerzett, később felépített otthont, hogy aztán a biztos bizonytalannal kelljen naponta megbirkózni, aztán egy-két éven belül talán külföldön is fel lehetett volna építeni egy valamivel elfogadhatóbb anyagi egzisztenciát. Ki tudja az ilyesmit összefüggéseiben áttekinteni? És…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
16 éves vagyok, december 23-án volt, amikor regisztráltam egy társkeresőre. Butaságnak tartottam, de megtettem. Nem vártam semmit, nem gondoltam, hogy bárki is írni fog, bárkit is érdeklek. Hajnalban léptem fel arra az oldalra. Pontosan egy nap múlva rám írt valaki, már amit írt, akkor az is megfogott. Csak egy baj volt: 23 évvel idősebb nálam. Elkezdtünk beszélgetni, az első perctől kezdve elkezdtem kötődni hozzá, pedig ez tőlem szokatlan. Bíztam benne. Akár pedofil is lehetne, de tudtam, éreztem, hogy nem az. Amit írt, ahogy írt, olyan volt, mint bárki másé. Nem írt semmi különöset, de nekem mégis különleges volt, minden szava az. Mellette azt érzem, magam lehetek, nem kell álarc. Nem gondol ügyetlen, buta, unalmas, esetlen, magának való lánynak, mint mindenki más. Már az első perctől…Tovább olvasom…
Geraszim Görögországban, Pátra városában nőtt fel. Keresztény nevelésben részesült Hektor és Ofélia szeretett szülei által. Hektor az egyik óriáscégnek vezérigazgatójaként mindent megtett, hogy az utódjának Geraszimot nevezzék ki. Mielőtt nyugdíjba ment volna, a fiút ő maga tanította be. Szeretetteljes jellemmel rendelkező, okos férfiként hamar beletanult a vezetői munkába. Sajnos a nyugdíjas éveket nem sokáig élvezhette, mert a hirtelen kapott szívinfarktusban elhalálozott. Felesége és Geraszim nagyon megrendültek, és az elvesztés fájdalma rettentően megviselte őket. Az egyik napon Geraszim az íróasztal fiókjaiban nézte át az iratokat, hogy esetleg kell-e valamit csinálni bennük, vagy leirattározhatja végleg. Már majdnem végzett, amikor az alsó polcon, leghátul talált egy dossziét. A…Tovább olvasom…
Pécs belvárosa lassan ébredt a nyári délutánban. A Széchenyi tér felett átnyúló árnyékok alatt a Janus Pannonius utca sarkán bújt meg a kicsi kávézó. Odabent minden illat – a fahéj, a kávé illata – a régi idők nosztalgiájának keveréke volt. Péter a sarokban egy asztalnál ült. A kávé már rég kihűlt, de kezét mégis a csésze szélén pihentette, mintha attól melegedne a szíve. Még mindig a kinti járda felé tekintett, ahol az emberek sorban haladtak el. Egyikük sem volt az, akit várt. Egyszer aztán hirtelen belépett. Igen, ez Edit volt, akire Péter várt. Fehér blúz, kócos haj és a tekintet, amit sohasem lehetett elfelejteni. A nézés, amitől a múlt, a jelen és a jövő egyetlen szívdobbanássá olvadt. Leült Péterrel szembe. Mintha csak tegnap köszönt volna el. Sok év telt el azóta, hogy…Tovább olvasom…
Ezen az ernyedt őszies, napsütéses napon valahogy különlegesen megdobbant a szíve. Az internetes randihirdetés, melyet olvasott, roppant romantikus volt, és kissé – úgy érezte – régimódi. Így hangzott: „Fix jövedelemmel rendelkező, nőtlen, harmincas éveiben járó, romantikus álmodozó, független férfi keresi lelki társát. Őszinte és kedves társat keresek komoly párkapcsolat céljából harmincon belül.” A hirdetést szinte pontosan megtanulta, akárcsak egy verset. Amikor már vagy hússzor átfutotta, mintha pontosan felmérte volna a titkos körülményeket, melyek az ismeretlen férfi körül kialakulóban voltak. Önmaga sem értette, hogy mi lehetett az a titokzatos vonzalom, mely mélyen megérintette. Volt valamilyen gyerekesen naiv ebben a papírforma hirdetésben. A férfi, aki minden bizonnyal…Tovább olvasom…
Augusztus utolsó hetében Dr. Novák Péter tanár különös hivatalos levelet vett ki társasházi postaládájából, melyet az elmúlt években, kellő rendszerességgel, megpróbáltak felfeszíteni, és mindig a nyugdíjaskorú házmesternek kellett a fülét rágni, ha a lakóközösség azt akarta, hogy javítsa meg a fennálló karbantartással kapcsolatos hibákat. Az eset már csak azért is figyelmet érdemel, mert az elmúlt öt-tíz évben postai levél ritkán érkezett, elvégre már mindent elektronikus, digitális formában kézbesítettek többségben. Feleségét már régen elvesztette, és felnőtt gyermekei, unokái sem voltak rá szinte sohasem kíváncsiak. Dr. Novák Antal, egykori tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő irodalomtörténész, író, költő, műfordító, könyvtáros, nyugalmazott tanár és még ki tudja, mi minden…Tovább olvasom…