„természet” – novellák címszó szerint

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 07. 18:15 Lírikus ❤️ 2 👁️ 20

A kert lakóinak apró, de mozgalmas élete igazi természetfilmként zajlik. A következő történet a feketerigó napját követi nyomon, a reggeltől estig tartó apró mozdulatokat és a kert többi lakójának tevékenységeit.

Reggel

A kert ködös fénnyel ébredt. A feketerigó elsőként mozdult, a fűszálak között keresgélt apró bogarakat és bogyókat. Minden ugrása pontos és gyors volt, miközben a vakond a föld alatt kotorászott, friss kupacokat hagyva maga után. A levelek között hangyák vonultak, szorgalmasan cipelve a reggeli zsákmányt. A bokrok ágai között cinkék trilláztak, egy-egy rövid repüléssel átpattantak a következő bokorra. Egy mókus felkapaszkodott a tölgyfára, farkát egyensúlyozásra használva, majd hirtelen átugrott a szomszéd fa ágára, ahol újabb mogyorót talált. A rigó figyelte, és…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 07. 17:23 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 20

Bevezető:

Ebben a rövid írásban a nyugalom és a jelenlét pillanatait vizsgáljuk a természet apró jelenségein keresztül.

A nyugalom nem egyenlő a hangtalansággal.
Sokkal inkább hasonlít egy simára csiszolt kőhöz, amely a tó fenekén pihen, miközben felette viharok korbácsolják a vizet.
Az idős asszony ujjaival végigsimította a kő érdes barázdáit, és érezte, ahogy a pulzusa lelassul.
A válla fölött egy fehér galamb suhant el, majd puhán leszállt a közeli pad támlájára. Nem repült tovább, nem keresett élelmet. Csak nézte a vizet.
Ez a madár volt a lélek szimbóluma: azé a részünké, amely képes a legzajosabb nap közepén is egyszerűen csak megérkezni.
Ebben a közös mozdulatlanságban megszűnt az idő. Csak a lélegzet maradt, meg a bizonyosság, hogy minden, ami fontos, már itt…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 04. 06:04 Szerelmes ❤️ 2 👁️ 25

A Nap már igencsak próbálkozott sütni, de valódi meleget még nem tudott adni. Iszonyú hosszú volt a tél, már mindenki alig várta az első tavaszi napsütést, ami talán ma meg is érkezett. Vétek lett volna benn maradni a lakásban, az énekesmadarak víg csiripelése csalogatott ki a szabadba. Teklának is bizsergett már minden porcikája. Szerette volna kiszellőztetni a fejét. Unalmas volt már a napi rutin, a mindennapos munkába járás és a rengeteg házimunka is.

A fiatal nőnek tavaly ősszel kötötték be a fejét, új volt még számára a házasság létformája. Alig húszéves volt, mikor az oltár elé állt. Nem gondolta volna, hogy egy asszonynak ennyi dolga lehet. A takarítanivaló mindennap újratermelődik és főzni is kell, hiszen a férje éhes nem maradhat. Örült, hogy mindjárt itt a hétvége, az…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 03. 07:33 Romantikus ❤️ 2 👁️ 9

Váratlanul, hirtelen riadt fel. Az éjszakának már éppen vége volt, mikor a hajnál rózsás, levendulaköde derengeni kezdett. Tágasan berendezett társasházi lakásából szép kilátás nyílt a Szent István parkra és a Margit hídra. „Miért történik vele mindig ilyesmi? Miért kell, hogy majdnem minden napján a nagyon szomorú és viszontagságos gyermekkora és múltja megtörtént árnyképei között bolyongjon, mint valami szánalmas vagy elátkozott kísértet?!” Éberkómás állapotban még azért kinyújtóztatta kellemesen elzsibbadt végtagjait, majd megsimogatta hosszú, karcsú lábához folyamatosan odadörgölőző macskáját, Rúdit, és ha már felkelt, adott neki egy kis állateledelt. Mostanság mintha szándékosan is távol tartotta volna magát munkatársaitól, ismerőseitől és barátaitól is. Mintha az utóbbi pár évben…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 31. 16:40 Élet ❤️ 2 👁️ 27

– Jé! Ilyent még nem láttam hosszú életem során – így morfondírozott magában Szili bácsi.

A kert végében magasló szilvafa szomszédos ágain két veréb ült. Az egyik láthatólag gyengébb volt, talán sérült is. Látszott rajta, hogy a bal szárnya eltörhetett, mert csak lógott a törzse mellett. A másik veréb a szájából próbálta etetni a sérült madarat, hiszen az nem tudott repülni, hogy élelmet szerezzen magának. Szili bácsi elmélázott ezen. Eddig azt hitte, hogy ilyent csak az emberek tesznek egymással. És lám, nyolcvanéves korára kellett rácsodálkoznia erre a tényre. Fiatalabb korában nem érdekelte a madarak élete és a természet szépsége sem, de mióta tolókocsiba kényszerült, szívesen figyelte az ég madarait és a kert növényeit a körtefa árnyékából. Naphosszat gondolkodott a semmibe…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:33 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 9

Szerettem az erdőben sétálni. Mindig megnyugtatott a természet közelsége: a madarak csipogása, ahogy a szél suhogtatja a fák leveleit, a patak vizének csobogása. Most nagyobb szükségem volt a csendjére, mint máskor. A színek kavalkádja vett körbe: zöld, barna, fehér, kék, sárga és még megannyi, minek nevét sem tudom. Egyedül akartam lenni, ezért letértem az ösvényről. Messze besétáltam egy rejtett zugba, ahol reméltem, nem talál rám senki, hogy átadhassam magam a kínnak. Becsuktam a szemem, és mint mindig, az arcod láttam magam előtt, ahogy barna szemeiddel rám tekintesz, és mosolyogsz. Térdeimet átölelve ültem ott, remélve, a könnyeim elmossák a fájdalmat. Hiányzol.

Írta: Kimmel Gábor 📅 2026. 01. 24. 17:42 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 14

Némán lépkedtem a nemrég lehullt falevelek tarka szőnyegén. Csendes novemberi nap volt, egészen szép idővel. Az év tizenegyedik hónapjának közepén tizenöt fok valóságos ajándék. Úgy gondoltam, ki is kell használni ezt a szép időt, amíg lehet, ezért döntöttem egy kis erdei séta mellett. A nyugodtság szinte tapintható volt. Ha kissé túlzóan akarok fogalmazni, mondhatnám úgy, hogy eggyé válik ilyenkor az ember a természettel. A szép őszi idő feltöltött energiával. Szinte megfeledkeztem magamról. Egyszer csak észrevettem valamit a levelek között. Egy fiatal siklót. Mozdulatlan volt. Megálltam. Nem a döbbenettől, hanem azért, hogy kicsit megnézhessem. Nagyon kicsi volt, talán még gyermek. Talán tíz centiméter hosszú. Én százkilencvenhárom centire nőttem. Kissé érdekes összevetés, de akkor…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 01. 11. 06:52 Élet ❤️ 2 👁️ 16

Mindent betakar fehér dunnájával Holle anyó. Az apró kis madarak korán reggel az etetőre szálltak. Érintetlen volt a hó. Csendessé vált a világ, csak az ő üdvözlő csivitelésüket hallani.

– Tudjátok, kincseim, ilyenkor sok kis állat nem talál élelmet, nekünk kell gondoskodni róluk egészen tavaszig. Ők meghálálják nekünk, énekelnek, a kertünkben teszik a dolgukat.

– Gyertek, gyerekek, adjunk magocskát a madaraknak.

A két kis lurkó öltözött is nyomban.

– Mamika, még mit vihetünk?
– Gyerekként felfűztük a töpörtyűt, de csak olyat, ami nincs besózva.

Így tanították nekünk hosszú évtizedekkel ezelőtt szüleink, nagyszüleink. Most már hálóban kapható golyókat adunk nekik.

– Nézd csak, mami, ideszállt a kezemre, milyen madárka ez?
– Nézd csak, ő őszapóka, ő meg itt cinege, na…