A jelenlét súlya
B.É. Krisztina
Bevezető:
Ebben a rövid írásban a nyugalom és a jelenlét pillanatait vizsgáljuk a természet apró jelenségein keresztül.
A nyugalom nem egyenlő a hangtalansággal.
Sokkal inkább hasonlít egy simára csiszolt kőhöz, amely a tó fenekén pihen, miközben felette viharok korbácsolják a vizet.
Az idős asszony ujjaival végigsimította a kő érdes barázdáit, és érezte, ahogy a pulzusa lelassul.
A válla fölött egy fehér galamb suhant el, majd puhán leszállt a közeli pad támlájára. Nem repült tovább, nem keresett élelmet. Csak nézte a vizet.
Ez a madár volt a lélek szimbóluma: azé a részünké, amely képes a legzajosabb nap közepén is egyszerűen csak megérkezni.
Ebben a közös mozdulatlanságban megszűnt az idő. Csak a lélegzet maradt, meg a bizonyosság, hogy minden, ami fontos, már itt van.
The Weight of Presence
Introduction:
In this short piece, we explore moments of calm and presence through the small phenomena of nature.
Calm is not the same as silence.
It is much more like a smoothly polished stone resting at the bottom of a lake while storms lash the water above.
The elderly woman ran her fingers over the stone’s rough grooves, feeling her heartbeat slow.
Over her shoulder, a white dove glided by and gently landed on the back of a nearby bench. It did not fly away, nor did it search for food. It simply watched the water.
This bird was a symbol of the soul: the part of us capable of simply arriving, even amid the noisiest day.
In this shared stillness, time ceased. Only the breath remained, along with the certainty that everything that matters is already here.
Záró gondolat / Closing thought
Talán a legfontosabb, hogy megtanuljunk egyszerűen megérkezni – a zajos világ közepén is.
Perhaps the most important thing is to learn to simply arrive, even in the midst of a noisy world.
Ebben a rövid írásban a nyugalom és a jelenlét pillanatait vizsgáljuk a természet apró jelenségein keresztül.
A nyugalom nem egyenlő a hangtalansággal.
Sokkal inkább hasonlít egy simára csiszolt kőhöz, amely a tó fenekén pihen, miközben felette viharok korbácsolják a vizet.
Az idős asszony ujjaival végigsimította a kő érdes barázdáit, és érezte, ahogy a pulzusa lelassul.
A válla fölött egy fehér galamb suhant el, majd puhán leszállt a közeli pad támlájára. Nem repült tovább, nem keresett élelmet. Csak nézte a vizet.
Ez a madár volt a lélek szimbóluma: azé a részünké, amely képes a legzajosabb nap közepén is egyszerűen csak megérkezni.
Ebben a közös mozdulatlanságban megszűnt az idő. Csak a lélegzet maradt, meg a bizonyosság, hogy minden, ami fontos, már itt van.
The Weight of Presence
Introduction:
In this short piece, we explore moments of calm and presence through the small phenomena of nature.
Calm is not the same as silence.
It is much more like a smoothly polished stone resting at the bottom of a lake while storms lash the water above.
The elderly woman ran her fingers over the stone’s rough grooves, feeling her heartbeat slow.
Over her shoulder, a white dove glided by and gently landed on the back of a nearby bench. It did not fly away, nor did it search for food. It simply watched the water.
This bird was a symbol of the soul: the part of us capable of simply arriving, even amid the noisiest day.
In this shared stillness, time ceased. Only the breath remained, along with the certainty that everything that matters is already here.
Záró gondolat / Closing thought
Talán a legfontosabb, hogy megtanuljunk egyszerűen megérkezni – a zajos világ közepén is.
Perhaps the most important thing is to learn to simply arrive, even in the midst of a noisy world.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák a Lírai mininovella témából: