„vízesés” – novellák címszó szerint

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2026. 04. 09. 17:16 Spirituális ❤️ 3 👁️ 29

Szandálom a kezemben, vállamon egy vékony kendő, sétálok a kihalt óceánparton. A lemenő nap aranykoronája már szétszórta aranyporát.
Lágy szellő simította végig testemet, és gyorsan tovalibbent. Megálltam.
Elnéztem a lemenő napot, ahogy aranyhidat fest az óceánra. Leültem a puha homokba, becsuktam a szemem és hallgattam az óceán lágy hullámzását. Megnyugtatta fáradt lelkemet.

Nem gondoltam semmire, csak hagytam, hogy lelkem útra keljen.

Egyre mélyebbre és mélyebbre érkeztem. Egy csodálatos pihenőhelyen voltam.
Mindenhol virágok nyíltak, távolról vízesés hangját hallottam. Szedtem egy csokor vadvirágot és elindultam a hang irányába.

– Vajon tényleg vízesést hallottam? – morfondíroztam magamban.
– Nem lehet más, csak vízesés – gondolkodtam hangosan.

Elindultam, talpamat…

Írta: Buglyó Juliánna 📅 2026. 04. 08. 14:03 Élet ❤️ 2 👁️ 15

– Most gyere velem!
– Mikor? Hová?
– Rögtön, azonnal, nem mindegy hová? Csak gyere!
– Mit vegyek fel? Mit vigyek?
– Mindegy, nem kell semmit hozni.
– Érzed a friss tavasz illatát? Látod a kipattanó rügyeket? Hallod a madarak dalát?
– Nekem még van egy kis dolgom. Meg kell csinálni aaa
– Nincs, most gyere! Tedd, amit mondok!
– De a határidő?!
– Holnap is nap lesz!
– Hm, igen. Még sosem láttam a domb mögött felkelő nap sugarait. Csodás! Hihetetlen káprázat.
– Gyere még! Itt a vízesés narancsszínű! Látod? A napkorongja épp most fürdik benne!
– Mártózzunk meg mi is itt!
– Olyan, mint „táncolni az esőben!”
Erre vágytunk, ennyi az egész!

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 16. 22:39 Önismereti ❤️ 2 👁️ 12

Paula már a negyedik ikszen túl volt. Évek óta keményen dolgozott, és már elfelejtette, mi az a pihenés. Az irodában reggeltől estig pörgött, a munka volt az élete, míg egy reggel a határidők, a pánik és a folyamatos telefonhívások között egyszer csak úgy érezte, hogy mindent elvesztett. Egy hiba, egy fontos e-mail elfelejtése és az ügyfél dühödt hangja a telefonban végleg elérte nála a határt.

Kétségbeesetten lépett ki az irodából. A folyosón számára a munkahelye mintha teljesen idegen lett volna. Úgy döntött, hogy azonnal elutazik. Nem gondolkodott tovább. Nem érdekelte, hová, csak el kellett mennie.

Másnap már egy trópusi szigeten landolt. A levegő fülledt melege, a tenger sóssága keveredett a virágzó hibiszkuszok, jázminok és frangipániák édes illatával. A vízesés zúgása már…

Írta: A.K. András. 📅 2026. 01. 19. 09:46 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 10

Miklós a verandán üldögél, karján a nyomkövetős óra. Amivel segítséget is tud kérni, ha szükséges. Nem ő akarta, unokái, gyermekei ragaszkodtak hozzá, ha már az erdő közepén él egyedül. Neki esze ágában sincs bárkire is ráakaszkodni, még akkor se, ha tényleg szüksége lenne rá. Mondják többen is, súlyos demenciával küzd, és nagyon nem kéne neki az erdő közepén egyedül élnie. Ebből ő nem sokat vesz észre. Igen, elfelejt néha dolgokat. Na jó, már nem csak néha és alkalmanként, hanem állandó jelleggel. Igazából semmit sem felejtett el, mindenre tökéletesen emlékszik. Nem, nem ezzel van problémája. Hanem a rendszerezéssel. Valahogy olyan érzés, mint mikor a garázsban mindenhez van külön szerszáma, viszont valaki elvitte volna a polcokat. Az összes cucc a garázs közepén egy kupacban, teljes…