Ez nem egy kő a földön

Krivák-Móricz Ilona

Írsz, írsz és sokat írsz .
Ez a lételemed.
ez a lélegzeted.
Írsz és megint írsz, megosztod
a gondolatot mely benned feszül.

Nem tudod hogy a mit írtál ,
az mennyire értékes.
Azt tudod, hogy NEKED ÉRTÉKES!
Dédelgeted, babusgatod.
mint a gyermekedet ringatod.

S mit látsz? ELVETTÉK!
Elvették és elvitték!
Nem kérdezték, csak elorozták...
S mit egy zászlót máshol lobogtatták!

Sírni sem tudsz csak jajongani.
Hogyan? Miért?
Hisz ő az Én gyermekem.
Lelkem egy darabja!!!

Ez nem egy kő a földön
mely az út szélén árván hever!
S senki tulajdona, hisz mindenkié!
Felveheted, elviheted!
Tán még örül is szürkesége
hogy jobb helyre kerül.

De az én gyermekem, nem
egy kő a földön!
Nem egy könnyen jött-könnyen ment!
S te ki eloroztad! Azt gondolod
VIHETED,KÉRDÉS NÉLKÜL!
S tán utólagos szólván…

NEM és NEM! NEM ADOM!
Sorsát én döntöm el!
Én viszem, én mutogatom
s akkor is, ha azt Én akarom!

Hisz ő nem egy kő a földön