A csend érintése

Ahogy a kéz cirógatja a bőrt,
mint szél, mi suttog, idegeket borzol.
A lehelet, mi alig van, mégis felkavar,
vágyat borzol, a csendbe harap.

Szemeidben tükör, ahol elveszek,
minden rezdülésed egy új üzenet.
S nem kell szó, csak ez az esti kegyelem,
ahogy a mámor bennünket vadul felemel.

Mint selyem alatt a hajnali nesz,
úgy siklik végig ujjad nesztelen.
A bőr alatt áramló bizsergés:
vágy, mi nem kiált csak belülről perzsel.

Lélegzeted a nyakamon pihen.
Nem kérdez, csak tudja,
hogy ma este tied minden rezdülése.
A türelem ma nem erénye.

Ujjad meztelen testemen táncol,
sóhajaidból iszom a holnapot.
A gyönyör nem kérdez csak elvesz,
és minden bennünk lévő érzést felemészt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.