Követve téged

Lábam szalad magától hozzád,
könnycsepp gördül az orcán,
mint ifjú ág, mely remeg a szélben,
szívem dobbanásait követve téged.

Látom sziluetted, de nem érlek el,
ellenállhatatlan vonzalom követel,
kettőnk ritmusára táncot lejt,
árnyként a ködben lábnyomaidba lépek.

Örök pillanatokban követlek utadon,
társaddá válnék a világ előtt szabadon,
ahol a vágy és a félelem együtt lélegzik,
hangod hívása csendben is visszhangzik.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!