Golgota egy fája

Lehajtotta fejét s vitte nehéz keresztjét,
melynek súlya alatt, hite pillanatra sem apadt.
Fel, fel tekintett s tiszta szeme könnyeket nem hintett.
Csak a töviskoszorú megsebzett okán,
folytak végig a piros cseppek fáradt homlokán.
Hite vezette végig e kínnal kövezett úton,
hogy másokért áldozatot nyújtson.
A kereszt, amelyre feszítették,
lombos fa volt egykoron, Golgota mellett az erdő soron.
E kereszt is vele hitt,
hitte, s tudta, hogy egy napon,
majd feltámadnak egy hajnalon.
„Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”
suttogta csendesen,
s tiszta szíve, utolsót dobbant nesztelen.
Majd végleg megpihent.
Ám hite rendíthetetlen fenn maradt,
amint vasárnap feltámadt,
s reményt adott az öröklétre,
a jövőbeli újjászületésre.
Kitartó és megváltó szeretete,
hite,
újra s újra feléled.
Épp úgy, mint a természet,
mely minden télen haldokolni látszik,
tavaszra feléled.
Húsvét üdvözítő napján
feltámadást adván,
minden fűszál, fa és bokor,
hirdeti az öröklétet,
s a Jézusi dicsőséget.

Hozzászólások (4 darab)