Ülj mellém

Ülj mellém most egy kicsit kedvesem,
hazudj kegyesen valami biztatót nekem,
hogy már nem sodor az élet hulláma tőled messzire,
s itt leszel akkor is ha kezem már vénen remeg.

Nézz bele utoljára tőled ragyogó szemembe,
kapd el a percet, s ne feledd el örökre,
nem kérdezem már miért nem lehetsz velem,
miért nem súgja szíved, hogy maradj nekem.

Bebarangoltam már az élet tüskés ösvényét,
s te a holdsugárral, ha rövid időre is, de megérkeztél,
selymes érintésed mámorító rózsaszín ködbe vezetett,
hálás vagyok minden igézően édes pillanatért veled.

Ülj mellém még egy picit, kedvesem,
szorítsd meg egy pillanatra árván lehajló kezem,
nem kérem tőled, hogy maradj, hisz már érzem mennél,
de köszönöm, hogy csoda voltál és szerettél.

Hozzászólások (1 darab)