Ihlet

Gőzölög előttem a csésze,
a tej lassan összekeveredik a barna kávéval,
és bennem is megmozdul valami,
amit még nem neveztem nevén, de már közeledik.

A cukor elsimul, eltűnik,
ahogy az első gondolat is beépül a napba.
Minden korty közelebb hoz valamit,
ami régóta vár a papír szélén.

A szavak leülnek mellém,
nem hangosan, csak biztosan.
A papír figyel, mert érzi,
hogy most történik meg az, amit keresek.

A toll a kéz alatt engedelmes,
nem kérdez, csak követ.
Egy csésze kávé — és kibomlik bennem az igaz,
amit máskor nem találok meg ilyen könnyen.

Amikor az utolsó korty is elfogy,
a vers már ott van előttem,
éppen úgy, ahogy lennie kell —
kávéillatból születve.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.