Az utamat járom

Krivák-Móricz Ilona

Az utamat járom,
és nem kell hozzá járom.
Tudom az utat,
de ha tévedek,
az az én tévedésem lesz!

Ha kőre lépek vagy pocsolyába,
az is kell.
Az a tapasztalás!
Ha hibázok, az is jó!
Segít kialakítani a jó döntést!

Nem akarok gyámoltalan lenni,
vagy döntésképtelen!
„Én megmondtam!” — mondanád.
De nem kérek belőle!

Magam akarom kialakítani az utat,
meghatározni a jelent és a jövőt!
Leírni azt a gondolatot,
amit a lelkem diktál!

Nem mások igénye,
elvárása szerint,
hogy sablonos és unalmas
legyen a mondandó!

Szürke semmi massza
kerüljön az asztalra!
ÉN ÉN akarok, szeretnék lenni,
saját gondolattal és tartalommal!

S aki engem olvas,
ne tévesszen össze senki mással!
Hagyd meg a gondolatomat,
hogy egyedi maradhasson!

Ne próbálj megformálni,
átformálni, „megcsinálni”
saját igényed szerint!
NEM FOG SIKERÜLNI!

NEM HAGYOM MAGAM!

Ha pedig nem jó az, amit alkotok,
az legyen az én bajom!
VÁLLALOM!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Önismeret témájú versek közül:
2026-04-25 16:13 Kollár Kornélia💠: Magam...magam...
2026-01-10 04:08 Tasi83: KÉTSÉGEK S HIÁNYOK
2025-12-28 13:44 Antal Izsó: Önvallomás
2025-11-27 15:01 Gábor Edit: Ezer arc