ÖNMAGÁVAL VITATKOZÓ KUTYA-VÁGY

Hatalmasok ádáz
disznófeje fölött észrevétlen
egyszer csak majd imbolyogva
inogni kezd az elátkozottnak
vélt Hóhér-Idő,
mert a jogtalan esélytelenségek
nem csupán a boldogok viselik
tiszta ingekként magukon,
de mindenki más is.

Néhány sóhajtó veréb-banda
is bármikor össze-vissza
harapdálhatja az
egyszerű köz-embereket is.
Mocsári vartyogásokban
hallgatag cinkosok tudatos
némasága is intő beszédként hallatszik.

Pörpatvar-kutyaágy
most e nagyvilág,
mert már semmi újat,
szenzációsat nem tud bégetni
egy-egy agymosottságban
szenvedő kórus, vakkantgatva,
szorgos kicsinyes palotapincsiként
egymás után alkusznak meg,
míg csak eltart a blatt.

Mostan felhő-kakukkvár
olcsó trón-csúcsán
kanos kiskakas kukorékol,
míg a tömeg önmagát emészti,
zabálja fel - sokszor -,
már mócsing-darabokként.

Megvárakoztatott emberségről,
alázatról, hajlandóságról
tapolnak mostan újfent,
akárcsak tavaly, mikor
rituális ünnepli alázattal bablevest,
s szikkadt kenyérvégeket osztogattak
néhány töredelmes,
baráti-kedves szó kíséretében,
de hiába; mintha már mindenki
megundorodva megunná
a lakáj-Világ szende,
pipiskedő hányaveti udvarlását,
de semmit sem tehetne
immár ellene;
önként már a kutya se
szívesen lépne
sötétzárka-magányba.

Mert régóta elhamvadtak
születésük pillanatában
is az oktalan, semmitmondó
prédikáló-beszédek.

Bármerre is futna az átlagember
áthatolhatatlannak hitt
drótakadály a jussa.
Gyémántból készített
drótvágója egyedül csakis
a gazdagoknak lehet.
Alamusziskodó báránykáknak
bár tépőfogai nőttek,
mégsem harapnak meg
szelídítetten senkit sem.

A csönd látóhatár peremére szorult,
s képtelennek mutatkozik
kitörni onnét; mert mindenkit
önkényesen letarol a tolongás.
Kisemberek tömegei halálukig
sziszifuszi bukásukat
kuncsorogva várják s lesik.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.