Réka, aki elindult piros pontot keresni

A napokban kezdték beszoktatni Rékát az új óvodába. Édesanyja néhány órára már ott is hagyta.
– Mennyi játék! Mind az enyém is lehet? – örvendezett.
A falon sok kedves kép kecsegtetett. A többiek jele mellett sok piros pontot látott, ami neki nagyon tetszett.
– Vajon hogyan szerezték a gyerekek? – ámuldozott izgatottan.
El is határozta, hogy neki is kellenek ilyenek, bármit meg is tesz, hogy neki is legyenek. Ki is használta a helyzetet azonnal hazafelé menet, mikor a folyóparti boltba az édesanyja bement.
– Én meg addig piros pontot keresek! – gondolta magában és bele is ugrott a közelben levő csónakba.
A ladik lassan kezdett csordogálni az árral lefele, vitte magával a mi Rékánkat, aki a piros pontot akart szerezni magának. Nem gondolt semmi veszélyre. Esetleg beesne a vízbe, vagy édesanyja keresné? Csak a szerzés vágya csalogatta. A csónak tovább imbolygott, mikor egy vörösszárnyú keszeg arra úszkálgatott.
– De hát ez egy hal! Mégse tehetem a faliújságra? Nem ilyenből a többiek pontja!
A víz tovább vitte, ő meg csak csupa kéket, zöldet látott közben.
– De hol vannak a pirosak? Épp akkor az úton egy pöttyös ruhás lányka szaladt. Már majd nem kiabált utána, hogy álljon meg adjon neki pontokat. Akkor rájött, hogy azok fehérek, csak a ruha mutat pirosat. Kezdett szomorú lenni, mert még mindig nem értette, honnan a csodából szerezhetne szép vörös füzéreket.
A nap már lebukott a nyugati part felett, mikor még lánykánk mindig keresgetett. Most épp egy kerékpáron a macskaszemet figyelgette, mely pirosban remegett a part mellett.
– Az én jelem mellett nincs semmi piros? Mikor fogom összeszedni, ha nem akar adni senki?
Közben anyukája már égen, földön kereste. Kérdezgette: – Nem látta valaki Rékát?
Míg végre valaki jelzett neki, hogy egy csónakban lejjebb van valaki. Máris segítségért kiáltott, jöttek a jóbarátok, s az egyik beugrott egy kenuba, hogy a lánykát kihozza.
– Hová indultál te csepp gyerek? Nem látod, milyen veszély fenyeget? Mindjárt sötét lesz? Anyukád meg a parton pityereg! Minden felé keres téged!
– Piros pontot jöttem keresni! Nekem is kell a jelem mellé! – mondta zokogva, mint aki megbánta, amit tett.
– Óh, te gyerek, azt rossz helyen keresed! Nem árulják boltba, nem szedik a fáról, de még nem is pecázzák a folyóból! Azt azoknak adják, kik megérdemlik!
– Akik megérdemlik, azok kapják? – értetlenkedik egy pillanatig.
– Igen, aki ügyes óvodás, aki jól viselkedik, az óvó néni rajzolja nekik a falra- mondja megmentője, ki boldogan ölelte magához.
– Kap, ha jól viselkedik? – mormolta magában még a szavakat, s elgondolkodott, hogy most mi következik.
– Mit tegyek, hogy nekem is legyen?
– Legelőször gyere haza, nagyon aggódik már érted a mama! Fogadj szót! Többé ne kóborolj el!
Ekkorra már ott termett az anyukája, boldogan olvadtak össze a karjában.
Réka tudta, mit lehet tenni egy óvodásnak, hamar gyűltek a pontok, mert a jó kislány megérdemelte.