Éjszaka a tanyán

Két testvér a tavaszi szünetet
vidéki rokonuknál töltötte.
Éjjel Dávid felriadt álmából,
mert zaj hallatszott a folyosóról.

Ez betörő! – gondolta magában,
szíve ott dobogott a torkában.
A másik fiú javában aludt,
mikor lekapta róla a takarót.

– Hallod? Ébredj fel gyorsan! Nagy baj van!
A folyosón biztos betörő van!
Ő nyomban az ágyból kivágódott.
Lessük meg suttyomban, ki lehet ott!

A lépések egyre távolodtak,
ők meg követték, nem nyugodhattak.
Osontak már oszloptól oszlopig,
mint amikor a tolvaj vadászik.

– Ott van valaki, látod? – mutatott.
A sötétben emberalak látszott.
Kint az istállóban villanyt kapcsolt,
de az ajtót teljesen becsukta.

Menjünk utána! Lopni készül a gaz!
Fegyver kellene már hozzá, igaz?
Keltsük inkább fel a háziakat!
Arra nincs idő! Itt van a villa!

Égő arccal, remegve léptek be
a szarvasmarha-istállójába.
Erre a látványra nem számítottak.
A házigazda volt ott térdepelve.

A fekvő tehén mellett csendesen
az alomszalmát igazítgatta.
Közben szavaival biztatgatta.
– Nem sokára már világra hozod.

– Hát ti? – kérdezte őket meglepve,
mikor a két srácot észrevette.
Látván a vasvillát már felfogta,
mi járatban van a két fiúcska.

– Hősök vagytok ti! Bátor emberek!
Minden tiszteletem előttetek.
Gyertek ide! Most majd láthassátok,
milyen csoda történik éjszaka.

Kis babája lesz! – mondta suttogva,
a szőrét tovább is simogatva.
Óóh! Meresztették a szemüket,
ettől igazából meglepődtek.

Az állat most nyughatatlanabb lett,
de az ember ilyenkor segíthet.
Megfogta a boci lábacskáit,
húzta, hogy könnyebben kijöjjenek.

Márton bácsi derűsen kiáltott:
Megszületett! Élő! Egészséges!
Fiúk, látjátok, mily varázslatos?
Így kezdődik a borjú életsors.