Az első hópihe

Forrás: Múzsák Könyvtára

Esti sétára indultam amikor
a lámpák bevilágitották az utat.
Fényüknél egy aprócska hópihe
szállingózott az égből lefelé.

Lágyan suttogva szólt hozzám,
megjöttem, itt vagyok újra.
Alig látható még hófehér ruhája,
mégis más lett minden.

Látom, amint puha takakaróként
ráborul a a csupasz tájra.
Még a léptek is csendesebbek,
mintha mondaná,csak halkan lépdelj.
Hisz oly békés, érintetlen minden.

Csend van már bennem is.
Megérkezett, mint egy égi jel,
csendesedj el, mélyen a szívedben.
Most pihenj, hisz minden pihen.

Eszembe jutnak a gyermeki évek.
Egy meghitt pillanat, mi bennem él.
A rossz dolgok tovatüntek,
mert betakarta puha takarójával a tél.

Most nem gondolok semmi másra,
csak a hófehér hótakaró suttogására.
Kérlek csendesedj el és pihenj,
ott bent mélyen a szívedben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.