Anyák napjára neked nagyanyám

Anyák napján én a temetőbe megyek,
Kezemben kék nefelejcs csokor lapul.
Neked szedtem a vadvirágos réten,
Kedvenced ez a szép kék virág volt.

Csokorba rendezgettem,
Könnyeimmel öntözgettem
Minden szálában ott van,
Szívemnek hálája, szeretete.

Amikor tavasszal az akácost járom
Eszembe jutsz, drága nagymamám.
Szinte hallom, ahogy mondod nekem:
Hozzál kék nefelejcset, kisunokám.

Sírod előtt állva elmondok egy imát,
Kezemben a kétszáz éves kereszted,
Ez az egyetlen emlék maradt nálam,
Melyet én őrzök, amióta te elmentél.

Meghálálni nem tudom neked soha,
Hogy anyám helyett anyám te voltál.
Óvtál, vigyáztál rám, néha leszidtál,
De igazán talán, sose haragudtál rám.

Mikor a füzest járom magányosan,
visszatérnek a fájó, de szép éveim,
Amiket ott töltöttem el gyermekként,
A szépséges és vad Mura-parton.

Mondd, mama, ott is nyílnak vadvirágok?
Van kék nefelejcs is, a kedvenc virágod?
Amíg élek, én teszek sírodra virágot,
Hálásan gondolok rád, a te kisunokád.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.