Lelkem temploma

Forrás: Internet

Álmomban egy pataknál jártam,
Hűs vízében megmártóztam,
Hatalmas lombos fa árnyékában,
Madarak dalát hallgattam.

Körülöttem mindenütt virágok,
Szedtem egy fehér csokrot,
Kavicsos sétány a patak mellett,
Lépteim alatt megcsikordul.

Hófehér templomhoz vezet az út.
Ódon ajtaját kinyitom.
Körbe sok-sok ajtó, választok egyet.
Belépek, egy kis szentély vár odabent.

Oltárán száraz virág, mindent por lep.
Megfogom kicserélem, letörlöm a port.
Hófehér virágom vázába teszem.
Ablakát kitárom, áramlik be a fény.

Megláttam egy régi csatos könyvet,
rajta egy díszes kulcs pihen.
Belelapozok, elámulok amit látok,
A könyv lapjaira életem volt írva.

Lapozok, egyik oldalán múltam,
másikon jövőm van megírva.
Akkor jöttem rá, múltamat
és jövőmet írták e lapokra.

Lelkem temploma ahol most vagyok.
Leroskadok egy székre, látok egy arcot.
Kezét nyújtja felém, mosolyog.
Az a fiatal lány ott én vagyok.

Sorsomat magam írtam
még mielőtt leszülettem.
Megfeledkeztem róla, mi a dolgom.
Miért is jöttem ide a Földre.

Nem jártam itt, már nagyon régen,
De, a könyvben beleolvasva már tudom,
Ezután naponta kinyitom azt az ódon ajtót,
Visszatértem önmagamhoz.

Becsukom a könyvet, bezárom az ajtót,
A díszes kulcsát magammal viszem.
Lelkemnek templomát többé nem lepi por,
friss virág lesz a vázában, kulcsa szívemben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.