Elfújta a szél

Valéria Csipak

Ne higgy a szép szavaknak,
csak reményt keltenek.
Hamis ígéretek azok,
melyek fájdalomhoz vezetnek.
Tegnap csodás volt hallani őket,
ma már csak a fájdalom nyilai,
élesen összetörik a szíveket.
Holnapra mi lesz belőlük?
Emlékek, elveszett hitek és bizalmak.
Keserves élet vár azokra,
kik már nem tudnak hinni és remélni.
Lélek nélkül lehet-e élni?
Feltámad a szél, elfúj
minden szép szót, ígéretet.
Mint az ember lába nyomát is,
ki a homokban lépkedett.
A szelet nem lehet
egy palackba elzárni,
mint a folyót sem,
a medréből kimozdítani.
Meg lehet próbálni,
de olyan poshadt lesz a hazug szó,
mint a nyári forróságban,
a felforrt tó. Sír az ember,
mert naiv volt, de a sírás nem segít,
egy jó lecke volt.
A reménye megmarad örökre,
éltetni fogja.
A végén magával ragadja,
elviszi őt a végtelenbe,
vissza a halhatatlan életbe.