ABSZURD MEGLEPETÉSEK SZÉGYENE

Tasi83

Én nem ilyennek képzeltem
a nagy Életet:
nem bontott se reményt,
lehetőséget vagy jól csengő tippet,
mert azt mondogatják
mostanság egyre többen,
hogy ma hasznosabb
igazodni mindig más lépteihez.

Mindenki egyvégtében
bele-belesimultan a nagy
megismétlődések kakofóniájába.
Mert az egymásra ráismerés
szentelt örömeiből is rendre
hiányzik még valami;
angyalok hamvas tenyeréből
lecsókolható elrendelt sorspanasz,
hogy még a kisebb-nagyobb
lélekficamokat is könnyedén
meg lehessen javítani,
s vigasztalni legalább egy kicsit.

Tengődések légüres,
vákuumos tereiben,
akár vállalkozó kisiparos,
aki nem kaphat se megrendelést,
projektet vagy épp jól csengő pályázatot,
hiszen más, nagyobb cápa
rendre elhappolja előle,
lejmolva a bőséges hasznot,
konok s elszánt
szakértelemmel ássuk
ki saját, tátongó sírgödreinket,
ha majd az örökmécsesek
is halottak napja közeledtével
leárazott, kedvezményes
akcióba kerülnek.

A benti én zsigerileg
értelmezhető extázis-lemondásaiban
kicsit minden esetben hajlamosak
vagyunk szándékosan lemondani
egy-egy személyesebb,
bizalmasabb, gyertyafényes,
romantikus találkozást,
mikor akár még könnyedén
egymásra is találhatnánk,
hiszen valósággal rettegünk
a tartós, nyíltszíni megszégyenítéstől.

A tudatosan feledhető
emlékgyűrűkbe belekapaszkodva
még elvárnánk a Lét
apróbb-cseprőbb,
naiv-nevetséges meglepetéseit;
akárcsak zaklatottságig
növelhető kamaszkorunkban,
mikor sokan rádöbbentek:
felnőni minden esetben
fájdalmas dolog.

A keserű ajkú, kitágítható
jókedv, melyet egy frufrufrizurás,
kigyúrt Tarzan villant főként
modellalkatú hölgyekre;
e mostani harmadik század
kellőképp bárgyú mágiája szétárad
a tulajdonságában is
önző-birtokló emberiség között.