Pipacshullás

Tűzpirosba öltöztetem szívem,
beragyogom a végtelent,
lábujjhegyre állok, pördülök,
ruhám hullámzásába szédülök.
Újra lélegzem a bőrömön át,
érzem tenyered sima vonalát.
Még a szellő is beszáll a játékba,
combom csiklandozva belekap szoknyámba…
Kihullanak fejemből a gondolatok,
biztos tengely mentén forgásban maradok.
Elcsitul a világ, a sodrás beragyog,
körülölel az élet, újra boldog vagyok!
Forog velem a világ, cikázunk benne mind,
érzem a magasból a Jóisten rám tekint.
Szelíd nézésével áldást hint le rám,
tűzpiros táncom égszínkékre vált.
Pipacsok szirmai hullnak le rám,
a szoknyám még pörög
és tűzpiros lett a szám.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.