Égi csillagok

Valami zakatol bennem,
de nem tudom nevén nevezni.
Az éj hideg fénye áttör,
s még mindig nem tudom nevezni.

A sötétség bántja a szemem?
Vagy valami gyötör?
S az égi fény suttogja belém:
– A sötétség nem fáj,
hanem a benne lévő…

Egyre közeledik,
egyre távolodik.

A hajnali susogás
átjárja testem,
s besúg az ablakon.

A rideg szobában egyedül
– szomszéd sincs,
csak én,
egyedül.

Valami zakatol a fényben,
de nem tudom nevén nevezni.

A lámpa lehull,
s csöndben maradok,
ahogy az utolsó csillag
is elhalványul,
a lelkemben a fény árván szenderül.

Mi – s kik?
A lelked mélyén
nyugszik a fény.

A nap már felkelt,
s öröm hírrel teli.
A rideg szoba
otthonossá telik,
tellik, mint az idő,
s egyre később már hallom:

Kik és mi szól?
Az égi angyal.
A legszebb napod a
legmélyebb lesz.

S örökké hallod, hogy…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.