Egyedül

Szabó László István

Én még egyedül élek,
Így semmit sem értek.
És így semmit se érek,
Csak félénken nézlek.

Vágyakoznak a gének,
Bár karjaim már vének.
Vad szerelemtől félek,
Úgy elmúlnak az évek.

Olyan rövid ez az élet,
Ma elfogytak az érvek.
Így rólad szól az ének,
Én örökös lázban égek.

Nélküled, hogy éljek,
Így hosszúak az éjek.
Az örömtől fénylek,
Millió csókot kérek.

Múzsa vagy nékem,
És leírom, mit érzek.
Vége már az észnek,
A szerelemtől részeg.

Bár szavaim szépek,
Én vén bolond lélek.
A csókjaidtól részeg,
Boldogságra készek.

Ne akard, hogy égjek,
Éljünk most a kéjnek.
Szemem beléd réved,
Jó lennék én férjnek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Igaz szerelem témájú versek közül: