Nodens farkasa

Norbert Farkas

Magával ránt már
legelső pillantásra
lénye egésze
akár egy jó könyv, melyet
nem lehet félretenni

Zúzmarafehér
hátán s fején a foltok:
hol olyanok, mint
halványbarna kavicsot
lassan mosó ezüst tó

Hol meg olyanok
mint grafitceruza mely
a lapra épp egy
mestermű alapjának
vázát komponálja meg

Makkbarna szeme
rámragyog, mint napsugár
a virágosrét
minden füvére, minden
tündöklő pipacsára

A farka csóvál
léptem ritmusára jár
jobbra és balra
Elém lép majd megszagol,
térdet hajtok előtte

Orrom megnyalja
majd hátát tartva nekem-
dől teste egészével
Nodens farkasa ekképp
ejti rabul lelkem

Sőt testem lelkem
elmém is, hisz ettől a
perctől kezdve csak
rá gondolok egyre és
egyre, bűvöletében

Végleg elvesztem.
szánhúzók királyáé
vagyok mostantól