Amikor pszichológusként másodállásban árufeltöltő vagy a SPAR-ban

–Jounapot kívánok, eenézést a zavarásé', hun tanálom a lisztet?
–Megtalálta. Dr. Liszt Erin vagyok, állok rendelkezésére. És önt hogy szabad szólítani?
–Nem mindegy a nevem, egy vevő vagyok a sok közül
– És kedves egy vevő a sok közül mi szél hozta ide?
–Maga szerint miért járnak az emberek boltba?
–Értem, ez kezdetnek jó, kifejtené bővebben? Látom feldúlt, nyugodtan adja ki magából.
–Palacsintát főzünk, me' jönnek a onokák, na add azt a lisztet me sietnék!
–Értem, most gondoljon vissza egy kicsit a gyerekkorára, hátha együt közösen rájövünk, hogy mi vezette idáig.
–Nem kő ahhoz ennyire időutazni, a nyócas busz hozott fé' óráva' ezelőtt. Futtam, hogy elérjem, erre természetesen negyed órát késve érkezett, mint mindig. Üllőhely meg nem vót, me a sok taknyos fiatal ott űt mobít nyomkodva fűhaagatóvaa'...
–Köszönöm, Vevő néni sajnos lejárt az időnk. Mikor tudna legközelebb jönni?
–Ide ejn többet bizton, hogy sosenem
–Rendben akkor jövő héten ugyanekkor, viszlát! Hmm. Ez jól ment, sőt egyenesen remekül...Katikám, küldheted befele a következőt! De, mint ahogy a túrórudit szoktad annak ellenére hogy rá van írva nagybetűkkel a nevem!