Régi iskolapad

Én még ilyen padban szívtam magamba a tudást.
Az olvasás, írás, számolás tudományát.
Mindennap örömmel mentem, nem volt
kényszer az iskolába járás.

A tanítók régen szívvel, lélekkel tanítottak,
nekik az nem munka, hanem hivatás volt.
Jó szívvel emlékszem vissza az iskolai évekre,
ahol tudás mellett törődést, szeretetet is kaptunk.

Nem véletlen akartam én is tanár lenni,
de az élet más irányba terelt.
Ez még ma is fájó érzés, hogy nem tanárnő lettem.
Ezt versben is kifejeztem.

Ha újra kezdhetném életem,
csakis tanárnő lennék.
Abban tudnék igazán létezni,
nem a közgazdászi világban.

Egy be nem teljesült álom
Mondd, ki vagyok én, magam sem tudom.
Egy erős nő vagy egy sebzett kismadár?
Aki röpköd, keresi helyét,
de nem találja még most sem
élete alkonyán.

A féltve őrzött álom nem lett valóság.
De minden éjjel álmomban
a katedrán állok, és a kíváncsi
szemekben önmagamat látom.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.