Rossz vagyok

Antal Izsó

Azt mondják rólam, hogy rossz vagyok.
Mindig csak rosszat akarok.
Rosszakat csinálok, és ez nagyon helytelen.
Helyette tegyem azt, amit és ahogy
mondják énnekem,
s így majd jó leszek.
Ez majd aztán nekik nagyon is megfelel.
Önállóan ne gondolkodjak!
De én ezt nem akarom, mert
ha azt és úgy tennék,
akkor az nem én, hanem
egy élettelen báb lennék.

Ha mellettem utcán,
elmennek az emberek,
újjal mutatnak rám:
Íme egy különc, egy fekete bárány
ki a nyájtól elkóricált és
mindig csak rosszat csinál.
Nem értenek és folyton kérdezik
Édes Istenem, vajh’ miért teszi?
Van vajon aki ezt érti?
Én meg őket nem értem.
Ők csak arra gondolnak, hogy
engem a jóra figyelmeztessenek,
és ha rosszat teszek fegyelmezzenek.

Azt, hogy miért teszem ezt,
talán csak te érted Istenem!
Ők csak folyton azt hajtogatják,
vajh’ ki értheti e különc furcsa figurát,
aki nem akarja fejét önként tartani
a bárd éles kése alá?
S folyvást mondogatják,
tegyek úgy mint a többiek,
hallgassak a helyes szóra!
így válhat majd belőlem is
engedelmes jó birka.
.
Fivéreim, Jóemberek, kérlek benneteket,
hagyjátok nekem, hogy rosszat tehessek!
Engedjétek, hogy rossz legyek!
Tudom így rossz ember maradok,
s ha emiatt e világból rosszként távozom
vállalom,
mert ezt én éppen így akarom.
S ha majd egyszer eljő az idő és meghalok,
elítélnek s vállalt sorsként büntetésem megkapom.
Mégis, előtte engedtessék meg nekem, hogy szóljak:
Ahogy a Földön rosszként éltem,
hitem meg nem tagadom itt e más világot sem.
.
Fájdalom, szenvedés nem állíthat meg, attól nem tartok,
hisz szenvedtem én már a Földön is eleget,
tudom, hogy ez mit jelent.

Mindig és mindenhol önmagam akarok maradni,
és ha ennek az az ára,
hogy rossznak hívnak, hát nem bánom
szólítsanak annak,
Semmit meg nem bántam, s nem is fogok,
Rossznak lenni, más szemmel nézve
önmagamat megőrizni, igaz nehéz,
sokat kellett küzdeni érte,
de célom lám elértem:
Sikerült megmaradnom annak, ki voltam,
s noha nagy volt az ára,
megfizettem érte, de
elmondhatom, hogy megérte!