A tiéd

Robert Mygreen

Robert Mygreen: A tiéd című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Úttalan utak koptatják lelkem
pókháló saruit.
Cél a tökéletesség?
Hajt a megújulás vágya.
Izgalommal tölt el a meglepetés;
Holnap hol ébredek tudatomra?

Megannyi test, megannyi év, megannyi élet.
Tegnap homokszem a sivatagban,
ma csepp a tengerben,
holnap talán csillag az égen.

Az idő örök és a tér végtelen.
Nem születtem,
s igazán meghalni sem fogok soha.
Mint nagyban,
kicsiben éppen ugyanaz.
Voltam már fiait féltő Földatya,
és királynőjét híven szolgáló szorgos hangya.

Szívtelen testek koptatják lelkem
pókháló saruit.
Hajt a cél……………….
Voltam ember:
kertész, tanár, színész, zenész,
próféta, gályarab, indián, lovag s hadvezér…………….
…………………..és ismeretlen katona.
Utam nem ér véget soha?

Porrá lett emlékeim az idő homokóráját pergetik.
Megannyi test, mint homokszem.
És most…………………………?

Tükörkép vagyok.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Sors témájú versek közül: