Engedj el

Antal Izsó

Engedj el!
Nem látod?
Szenvedek.
Engedj el!
Hadd menjek utamra,
hadd repüljek,
mint fogságból szabadult madár!
Nyughatatlan lelkem nem bírja elviselni a kalitkát.

Engedj elmenni!
Tudom, ellenemre teszek,
pedig nekem is fáj,
de mást nem tehetek.
Nincs más választásom.
Akkor is el kell mennem,
még ha nem vár rám
más, csak a magány.

És ha egyszer elmentem,
már most is tudom,
hogy bánni fogom,
tán még könnyet is ejteni fogok,
de értsétek meg már,
nem tehettem mást!
Ez az én sorsom!
Ezt mérte rám,
ott fenn az Úr,
az égi Király!