Tavasz

Aranysárga vászon a repcétől a határ,
meleg zápor cseppje csillan a tulipán szirmán,
az árokparton százszorszép és pitypang dicsekszik,
minden a világon a napot elérni igyekszik.

Duruzsolnak, döngicsélnek a fák,
meleg szellő szitál finoman rajtuk át,
színeikkel dicsőítik a meleget, az életet,
s hálából virággal borítják el a földet, az eget.

Már nem bújik fehér köpeny alá a rét,
reggeli csicsergéssel rakja a rigó a fészkét,
hajnal bíbora besurran lelkekbe,
ébredezik a szív, ébred vele a szerelem.

A folyók szürke színüket elkoptatják,
medrükből kilépve hirdetik, a gát sem akadály,
elsodorják magukkal a fáradt érzéseket,
örömet a kékségük minden cseppjében megleled.

Fénysugár felé emeli mindenki az arcát,
melege simogatóan fut az érzékeken át,
tenyerén hordva felébreszti a világát,
a tavasz szépsége átöleli mindenki álmát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.