Sóhajom utánad...
Tőkés Liliána
Vörös láz szorítja torkom,
S el nem enged: bebörtönzött rabbá lettem.
Mosolyod a vállamon pihent,
Most az üres széket ölelem.
Kihűlt már a teás csésze,
Pók szövi a percet,
Hálót fon az idők végezetére.
S büntetésem ez volna:
Hordozhatlak idebenn,
Míg a halál hajnala
Rám nem virrad idelenn.
S el nem enged: bebörtönzött rabbá lettem.
Mosolyod a vállamon pihent,
Most az üres széket ölelem.
Kihűlt már a teás csésze,
Pók szövi a percet,
Hálót fon az idők végezetére.
S büntetésem ez volna:
Hordozhatlak idebenn,
Míg a halál hajnala
Rám nem virrad idelenn.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Fájdalom témájú versek közül: