Mindennapok...

Női mivoltomból adódóan,
Minden nap egy csata.
Csata a társsal, csemetékkel,
Nagyszülőkkel, az utca népével.

Keresni kell az egyetértést,
Mi az mi szolgálja mindenki kényelmét.
Figyelni, hogy mit kíván a magyar nemzet,
Egy nőnek ez a főszerep.

De ki lát a kulisszák mögé?
Ki az, aki egyáltalán sejtené?
Hogy mivel kínlódik meg nap mint nap...
A nők hadserege, egy anyuka...

Lássuk a reggeleket:
Felkelek, mindenem remeg,
Izomláz és fájdalom,
A tegnapot még magamban gyászolom.

Ki kíváncsi erre?
Hol a reggelim? Jönnek a kérdések.
Persze... megyek... csak várd meg, még felkelek...
De máris az ebédre kell készüljek.

Még meg sem ittam a kávét,
De már ezerfele rohangálhatnék.
Hol a fejem, Istenem....
Minden perc egy küzdelem.

Ki ér rá panaszkodni,
Mikor a függönyt is fel kell akasztani?
És jaj, akkor hirtelen
A térdem egy hatalmasat reccsen.

Leülök, ez a perc az enyém...
De jaj, kifut az ebéd!
Hova legyek? Nem engedhetem meg ezt a percet sem,
Ez a fájdalom nem fér most bele.

Rohan a nap tovább,
Én rám aztán ugyan nem vár.
Se a gyerek, se a szennyes,
Senkinek egy perc türelme sem.

Este hullaként,
Az ágyra rogyok én.
Most jöhetsz, fájdalom,
Ragadj magaddal, rég volt sírhatnékom...

És hopsz, egy varázslat,
Máris ott az új pirkadat.
Újabb néma, keserves percek,
Újra pereg a színdarab velem.

Látjátok, mi zajlik a színfalak mögött,
Erőt próbáló, néma fájdalomrögök.
Kérdezte ezt valaki?
Lényeg, hogy készen van a vacsi.

Remekül előadott főszerep,
Nap mint nap gigászi küzdelmek.
Hol a megérdemelt Oscar-díj?
A tökéletes alakításért?

Szép mosoly álruhába öltöztetve,
És még így is mindenki elégedetlen.
Kritikahegyek tornyosulnak előttem,
Jöhet egy újabb nap, egy újabb küzdelem...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.