A tavasz első napja

Baginé T. Szilvia

Érzem a zöldellő fűben, érzem virágzó fában,
Fényárban úszó nap lágy sugarában.

Cirógató szelíd szellő langymelegében,
Sejlik üde tavasznak éber ébredésében.

Érzem puha földben, a tétlen,
koptatott kőben,
Sűrű, hajnali, harmatos fátyolködben.
Érzem mézédes illatát, fürkésző tekintetét,
A szemérmesen szikrázó víztükörben.

Érzem a hold leheletét, csillagok
hűs világát,
Borús felhők alatt tarka
orgonafa virágát.

Érzem tiszta lelkét, érzem jóságát,
A szilárd földburok szeszélyes szabadosságát.

Még érzem sápadt szürkeségét,
a kifakult, tompa telet,
Szivárvánnyal újjáfesti
felettünk az eget.

Érzem bársonyos bőrét,
hallgatom selymes hangját,
Csodálom a tavasz első igazi
derűs napját.