Szélcsendes tájon, víztükrön simaság, Békésen napfürdőzik egy libapár, Tollazatuk a tó partján szárítják, Szárnyaikat szelíden szétnyitják,Tovább olvasom…
Érzem a zöldellő fűben, érzem virágzó fában, Fényárban úszó nap lágy sugarában. Cirógató szelíd szellő langymelegében,Tovább olvasom…
Holdfény pihen a tavon, mint selyem a kézfejen, a víz tükrében nyugszik az Ég, lassú, áttetsző ütemben.Tovább olvasom…
Óh, te kietlen, árva vidék, elvesztetted a lét éltető színét! A fény ereje mára elhagyott, csak némi világítást iktatott.Tovább olvasom…
Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a daraszemcséket. Zúzmara feszíti a faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt.Tovább olvasom…