Sünike

Gomb az orra, s két kis szeme.
Tűpárna az egész teste.
Meg ne próbáld simogatni,
ne adj Isten, puszilgatni!

Kis pociját, ha megrakja,
tücsök, bogár kerül abba,
jóllakottan gömbölyödve
felkészül a fagyos télre.

Bebújik a hűs avarba,
álmát senki nem zavarja.
Csak a néha reccsenő ág
töri meg a harmóniát.

Szellőrózsa illatától
ébredezik mély álmából,
s mámorosan konstatálja:
Itt a tavasz nemsokára.

Hozzászólások (1 darab)