Nem voltál otthon

Brigitta

Zárva az ajtód, sehol sem talállak,
hasztalan kereslek, hiába kutatlak,
párás tekintetem lassan körbeszalad,
mint langyos, illatos tavaszi fuvallat,
az öreg házon, a verandán, a padon,
a rózsaszín virágú hortenzia bokron.

A függönyt figyelem, hátha meglebben,
hátha csak pajkosan játszadozol velem?
Nem lehet, hogy úgy, mint akkor régen,
hívó szavamra felbukkansz előttem,
átkarolsz, simogatsz, ezer csókot lehelsz
vénülő kezemre, könnyes két szememre?

Csalóka ábránd, lemondok hát róla,
egy csokor pipacsot tűzök az ajtódra.

Édesanyám emlékére ❣️🖤