Édesanyám emlékére
Szabó László István
A halál az életed tőlem elrabolta,
Nincs már, ki védőn átkarolna.
Fáradt tested is a porba vész,
Nem érti ezt már a józan ész.
Mennyi mosolyt kaptam tőled,
De mégis könnyet adok főleg.
A szerető csókért most cserébe,
Csak virágot hozok cserépbe.
Itt állok a sírnál némán, tétlenül
Miért büntetsz engem vétlenül,
Még hallom óvó, féltő szavad,
Fájó szívem majd megszakad.
Nincs már, ki védőn átkarolna.
Fáradt tested is a porba vész,
Nem érti ezt már a józan ész.
Mennyi mosolyt kaptam tőled,
De mégis könnyet adok főleg.
A szerető csókért most cserébe,
Csak virágot hozok cserépbe.
Itt állok a sírnál némán, tétlenül
Miért büntetsz engem vétlenül,
Még hallom óvó, féltő szavad,
Fájó szívem majd megszakad.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Anyák napja témájú versek közül: