Messze vagy, de tudom, hogy figyelsz, Szereteted közvetíted, Ölelésed örökké bennem él, Mondd, miért ilyen korán mentél?Tovább olvasom…
Gyermekeim lelkét sokszor szeretném könnyíteni, Ezért azt tanítottam nekik, Hogy elhunyt szeretteink, Egy-egy fényes csillagként őrzik minden tetteink.Tovább olvasom…
A halál az életed tőlem elrabolta, Nincs már, ki védőn átkarolna. Fáradt tested is a porba vész, Nem érti ezt már a józan ész.Tovább olvasom…
Fájdalom, elvesztés, hiány – tán így lehet leírni a halál érzését. Sötét és szomorú, a temetőbe belépve ezt érzem. Egy őszi napon lábam alatt ropogott a falevél,Tovább olvasom…
Sok-sok évig egyek voltak, az életben, egy nagy szerelem reményében. Boldogság, öröm lengte be az érzelmeket, mint a pillangók, kik szabadon választottákTovább olvasom…
Egy rózsaszál, mely valaha életet adott, még a mámoros illatát is éreztem.Tovább olvasom…
Világom benned reménykedik, és kihajt a néma sarj. S a fény felé merészkedik, esőcseppeket zokog, ha jő a vihar.Tovább olvasom…
Álmodtam… Csodás volt nagyon. Álmodtam… De már bánom.Tovább olvasom…