Még álmodunk egy mámort

Összenőtt vágyak
simulnak egymásba,
mint csillagok az égre,
lassan forrósodik
a szerelem kelyhébe
elfeledett vágyaink
meseszép emléke.

Ambrózia ez
az életünk sivár
kertjében.

Részegre isszuk magunkat
az éjszaka ölében,
elveszünk az örök kéjben.
Reggelre csak gyűrött
párnanyomok arcunkon,
s lelkünkben remeg
a megújult szerelem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.