Remény földjén

Reggeli napfény, a levegő meg hideg,
A látkép kissé még rideg.
Egy faház, amely enyhén romosan áll,
De édesanyám mosolya az égen jár.

A ruhák kint libbenek a szélben,
Kertészkedtünk mi már serényen.
A magaságyásba fekete föld,
Reméljük, a termény felnő.

Még aprócska lehettem,
Kezemben már ásót vehettem.
Megástam előre a lyukat,
Sárgarépának adhattam utat.

Emlékszem édesanyám
Gyönyörű vörös hajra,
Az édes napfényre
A maszatos ruhára.

Mégis szegényen éltünk,
De mindig új napra ébredtünk.
Betevő falatot adott a föld,
Veteményesen szállt fel a köd.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.