Darázs- Kilincs

Minden nap arra jártam egy fantasztikusan szép míves ajtó előtt, a csönd vette körül.
De mégis csalogatóan hívogatott.

Azon kaptam magam egyik reggel, hogy a sétám most már tudatosan oda vezetett. A ház hatalmasnak látszott, mégsem volt kirívó, különcködő. lakatlannak tűnt, a házon kúsztak a borostyánok élénk zöld levelei. Engem a pompás ajtó érdekelt, vonzott a tudat, akár egy mágnes, mi lehet ott.

Odamentem, már megfogtam a kilincset, és a kezem elkezdett bizseregni, mintha darazsak raja tartotta volna fogva. El is engedtem gyorsan.

– Ez valami varázslat, morfondíroztam.

Másnap is arra sétáltam, de a ház már más volt, az udvarból fűnyíró zaja szűrődött.

Én „hülye” megint regényt írok…

Züm- Züm…