Nyunyó nyuszi kalandja

Egy csodálatos tavaszi napon Nyunyó, a kis nyuszi kint ültette a picinyke répáit, gondosan megöntözte őket, kedvesen beszélt hozzájuk:

– Nőjetek csak, nőjetek! – nagyra nőjetek.

Eljött a másnap reggel, Nyunyó sietett ki, hogy megnézze, mennyire növekedtek az aprócska répái. Hétágra sütött a nap odakint, a kis nyuszi vidáman lépkedett a veteményeséhez, de megdöbbenve látta, hogy a répácskáinak hűlt helyét találta. Mérgesen új répácskákat ültetett. Újra gondosan megöntözte őket. Ismét kedvesen szólt hozzájuk:

– Nőjetek, csak nőjetek, nagyra nőjetek.

Nyunyó annyira szorgoskodott odakint, hogy észre se vette, mennyire besötétedett. A kis nyuszi fáradtan, de mégis elégedetten felvette répa mintás pizsamáját, és mosollyal arcán elaludt.

A nyuszika új napra ébredt, vidáman, tele reménnyel. Csodálatos volt az idő, mosolygott a nap odafenn a kék égen. Semmi nem szeghette kedvét, úgy gondolta. Boldogan lépkedett a veteményeshez, de amint meglátta, hogy ismételten eltűntek az imádott répácskái, dühbe gurult. Még az arca is lángolt, fel és alá járkált, mancsait ökölbe szorítva ezt hajtogatta mérgesen:

– Ki lopta el a répácskáimat már másodszorra?

A nyuszi forrt a dühtől, egy tervet eszelt ki, miközben újból elültette a répácskákat. A terv a következő volt, kisurran az éjszaka leple alatt teljes felszereléssel, és fülön csípi a tolvajt. A tervétől kissé megnyugodott, miközben megöntözte újra a répácskákat, szépen szólott megint:

– Nőjetek, csak nőjetek – nagyra nőjetek!

Bement dolga végeztével a házba, és várt, hogy a napocskát felváltsa a csillagos éjszaka. Nyunyóra végre ráesteledett, zseblámpával mancsában a veteményeshez osont, és meglapulva a fűben türelmesen várta a tolvajt. Már majdnem elaludt, a zseblámpának fénye is halványodni kezdett már. Egyszer csak félálmosan egy halk kaparászásra lett figyelmes, közvetlenül a veteményesből jött a fura kaparászás. Nyunyónak több se kellett, zseblámpája segítségével leleplezte az apró tolvajt. A kis bestia már kis mancsában tartotta az egyik finom zsákmányát, a kicsinyke betolakodó nem mozdult, úgy tett, mintha láthatatlan lenne. Ekkor Nyunyó így szólt a mozdulatlan tolvajhoz, aki egy pocok volt:

– Te loptad el a répácskáimat?

A kis pocok teljesen lelepleződött, meg se szólalt, csak teljesen megsemmisülve fogta zsákmányát.
– Most mit csináljak veled, te kis tolvaj?

Egy darabig farkasszemet néztek egymással, de aztán Nyunyó váratlanul megszólalt:

– Ha megígéred, hogy többet nem lopsz tőlem, adok neked is a termésből.

A kis pocok bólogatott. Többé nem lopott a nyuszi veteményeséből. Nyunyó, a kis nyuszi megosztotta a pocokkal a répát. Nyunyó és a pocok legjobb barátok lettek ezek után.