Érett Rozé

Már rajzolódik arcomon
az ifjúság szele.
Ó, hol van az már,
régi cukormáz.

Testem érett rajzok körvonala,
életem eleje, kora hajnala.
A felén túl vagyok már.
Hol van a tavasz és a gondtalan nyár?

Mint egy érett rozé,
ki porosodott a polcon,
túl van ötvenen, és...
megállna itt ezen a ponton.

Ifjúság, bohókás éned
hajadon őszülnek az évek.
Ráncok, mint évgyűrűk a fán,
szépen élesednek mosolyoddal ám.

Kortyolok magamból,
gondolva a nyárra,
az édes, gondtalan ifjúságra.
Hadd porosodjak tovább a polcon,
szép az élet, így is,
ősz szálakkal hajamon.

Hangosvers:

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.