Menedék

Menedék....
Néha nem is tudom hova mehetnék....
Hol van az a hely,
Hol szívem-lelkem menedékre lel.

Csapongok...
Helyem sosem találom.
Probálok egyenesbe jönni,
De valami körülmény mindig próbál megtörni.

Azt érzem legszivesebben elbújnék,
Vagy a bőrömből is szívesen kibújnék.
Hova meneküljek? Ahol békére lelek.

Életemben először ,
Nehéz időszakon mentem keresztül.
Vártam, hogy a magány padján,
Majd jó sokan találnak rám.

Ehelyett...
Egyedül telepedtem le.
Menedékem, az elmém lett,
Legjobb barátom, a verselés,
Ebbe menekültem.

Hajnalban,
Mikor a világ mélyen hallgat,
Hagyom, hogy az ihlet áradat,
Elöntse agyamat.

Bekebelezzenek,
Magukkal egy szebb helyre vigyenek.
Legszebb órák,
Mikor bensőm menedékre talál.

Megpróbálták tőlem elvenni,
Szánalmasnak nevezni,
Rávenni, hogy öntsön el a szégyen,
Amit papirra vetek, rémes.

Egy kis időre lerombolódott,
Menedékem elpusztíthatatlan fala,
De úgy döntöttem nem hagyom magam,
Újra magamra találtam.

Nem adom menedékem,
Az egyetlen biztos helyem,
Megtartom magamnak,
Ahova más be nem juthat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.