Virágvasárnap

A pálmaágak messze járnak,
de itt a szívünkben felbukkan,
a szamár halk dicső lépte,
Jeruzsálem ünneplő tömege.

Lehullott palástok az úton,
zöld ágak borítják a port,
Megváltó királyunk érkezik,
szelíden nem lovon.

A barka a mi szentelt águnk,
télvégi bolyhos rügy remény,
ami már jelzi a tavaszt,
s Jézus feláldozásának keresztjét.

A szertartás csendje felidézi a dicsőséget,
de ott susog a közelgő szenvedés,
a bevonulás öröme belefonódik
az értünk tett áldozat keresztjébe.

A nagyhét elindul,
a kereszt súlyos útja vár,
Megváltónk ünneplése,
feltámadás örök ígérete.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.