Csend, magány

Antal Izsó

Szobád ma kihalt.
Falai közt csak a csend
kószál némán.

Sötét éjszakán,
lesütött szemmel oson.
Kopog az ajtón.

Lábujjhegyen jár,
miközben mélyen alszol,
a bús magány.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Magány témájú versek közül: