Szerelmi verem

Úgy érkezett az életembe,
mint nyíló, harmatos kikelet.
Beszőtte magát emlékeimbe,
tudta, lelkemnek mi kellett.

Csápjaival tapogatta szívemet,
majd azt szorongatni kezdte.
Elharapta kígyózó nyelvemet,
ösztöneit nem fékezve.

Letépte rólam a kétséget,
így reméltem, ez örök.
Eljátszottam a feleséget,
felesleges színészi körök.

Felfalt szerelmének szája,
birtokolni bátran mert.
Ma sem értem – ki hibája,
hogy indulatával péppé vert.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.